Nagylelkűség

Szükséges szeretni és szeretve lenni, de a világ szerencsétlenségére az emberek nem szeretnek és nem is szeretik őket.

Ami szerelemnek neveznek, az ismeretlen az emberek számára, és könnyen összetévesztik a szenvedéllyel és a félelemmel.

Ha az emberek tudnának szeretni és szeretve lenni, a háborúk teljesen lehetetlenné válnának a föld színén.

Sok házasság, amely valóban boldog lehetne, sajnos nem az a memóriában felgyülemlett régi sérelmek miatt.

Ha a házastársak nagylelkűek lennének, elfelejtenék a fájdalmas múltat, és teljes életet élnének, tele igazi boldogsággal.

Az elme megöli a szerelmet, elpusztítja azt. A tapasztalatok, a régi neheztelések, a régi féltékenységek, mindezek a memóriában felhalmozódva elpusztítják a szerelmet.

Sok sértődött feleség boldog lehetne, ha elég nagylelkű lenne ahhoz, hogy elfelejtse a múltat, és a jelenben éljen a férjét imádva.

Sok férj valóban boldog lehetne a feleségével, ha elég nagylelkű lenne ahhoz, hogy megbocsásson régi hibákat, és elfelejtse a memóriában felhalmozódott viszályokat és keserűségeket.

Szükséges, sürgős, hogy a házasságok megértsék a pillanat mély jelentőségét.

A férjek és feleségek mindig úgy érezzék magukat, mintha újdonsült házasok lennének, elfelejtve a múltat, és vidáman élve a jelenben.

A szerelem és a neheztelések atomi szinten összeférhetetlen anyagok. A szerelemben nem létezhet semmilyen neheztelés. A szerelem örök megbocsátás.

Szerelem létezik azokban, akik valódi szorongást éreznek barátaik és ellenségeik szenvedései miatt. Igazi szeretet létezik abban, aki teljes szívvel dolgozik az alázatosak, a szegények, a rászorulók jólétéért.

Szerelem létezik abban, aki spontán és természetes módon szimpátiát érez a paraszt iránt, aki verejtékével öntözi a barázdát, a szenvedő falusi iránt, a pénzérmét kérő koldus iránt és az út szélén éhen pusztuló, szorongó és beteg alázatos kutya iránt.

Amikor teljes szívvel segítünk valakinek, amikor természetes és spontán módon gondozzuk a fát és öntözzük a kert virágait anélkül, hogy bárki megkövetelné tőlünk, akkor valódi nagylelkűség, valódi szimpátia, valódi szeretet van.

A világ szerencsétlenségére az emberekben nincs valódi nagylelkűség. Az emberek csak a saját önző eredményeikkel, vágyaikkal, sikereikkel, tudásukkal, tapasztalataikkal, szenvedéseikkel, élvezeteikkel stb. foglalkoznak.

A világon sok olyan ember él, akiknek csak hamis nagylelkűségük van. Hamis nagylelkűség létezik a ravasz politikusban, a választási rókában, aki pénzt herdál a hatalom, a presztízs, a pozíció, a gazdagság stb. önző céljából. Ne keverjük össze a szezont a fazonnal.

Az igazi nagylelkűség teljesen önzetlen, de könnyen összetéveszthető a politikai rókák, a kapitalista gazemberek, a nőre vágyó szatírok stb. önző hamis nagylelkűségével.

Szívből kell nagylelkűnek lennünk. Az igazi nagylelkűség nem az elméből származik, az autentikus nagylelkűség a szív illata.

Ha az emberek nagylelkűek lennének, elfelejtenének minden, a memóriában felhalmozódott neheztelést, a sok tegnap fájdalmas tapasztalatát, és megtanulnának pillanatról pillanatra élni, mindig boldogan, mindig nagylelkűen, tele igazi őszinteséggel.

Sajnos az ÉN emlékezet, és a múltban él, mindig vissza akar térni a múltba. A múlt végez az emberekkel, elpusztítja a boldogságot, megöli a szerelmet.

A múltba zárt elme soha nem képes teljes mértékben megérteni annak a pillanatnak a mély jelentőségét, amelyben élünk.

Sokan írnak nekünk vigaszt keresve, értékes balzsamot kérve fájó szívük gyógyítására, de kevesen törődnek a szenvedők megvigasztalásával.

Sokan írnak nekünk, hogy elmeséljék, milyen nyomorúságos állapotban élnek, de ritkán akadnak olyanok, akik kettétörik az egyetlen kenyeret, amely táplálja őket, hogy megosszák a többi rászorulóval.

Az emberek nem akarják megérteni, hogy minden hatás mögött ok áll, és hogy csak az ok megváltoztatásával módosítjuk a hatást.

Az ÉN, a mi kedves ÉN-ünk, olyan energia, amely elődeinkben élt, és amely bizonyos múltbeli okokat idézett elő, amelyek jelenlegi hatásai befolyásolják a létezésünket.

NAGYLELKŰSÉGRE van szükségünk az okok megváltoztatásához és a hatások átalakításához. Nagylelkűségre van szükségünk ahhoz, hogy bölcsen irányítsuk a létezésünk hajóját.

Nagylelkűségre van szükségünk ahhoz, hogy gyökeresen átalakítsuk a saját életünket.

A jogos, hatékony nagylelkűség nem az elméből származik. Az autentikus szimpátia és a valódi, őszinte szeretet soha nem lehet a félelem eredménye.

Meg kell érteni, hogy a félelem elpusztítja a szimpátiát, véget vet a szív nagylelkűségének és elpusztítja bennünk a SZERELEM ízletes illatát.

A félelem minden korrupció gyökere, minden háború titkos eredete, a halálos méreg, amely degenerál és öl.

Az iskolák, főiskolák és egyetemek tanárainak meg kell érteniük, hogy szükség van arra, hogy diákjaikat a valódi nagylelkűség, a bátorság és a szív őszinteségének útjára tereljék.

A múlt generációjának avítt és ügyetlen emberei ahelyett, hogy megértették volna, mi az a félelem mérge, úgy művelték, mint a végzetes üvegházi virágot. Egy ilyen eljárás eredménye a korrupció, a káosz és az anarchia volt.

A tanároknak meg kell érteniük a pillanatot, amelyben élünk, a kritikus helyzetet, amelyben vagyunk, és azt, hogy az új generációkat egy olyan forradalmi etika alapjaira kell építeni, amely összhangban van az atomkorszak új vibrációs ritmusával, amely a szorongás és fájdalom e pillanataiban kezdődik a gondolat fenséges mennydörgése közepette.

A LÉNYEGES OKTATÁS egy forradalmi pszichológián és egy forradalmi etikán alapul, amelyek összhangban vannak az új korszak új vibrációs ritmusával.

Az együttműködés szellemének teljesen fel kell váltania az önző verseny szörnyű harcát. Lehetetlenné válik az együttműködés, ha kizárjuk a hatékony és forradalmi nagylelkűség elvét.

Sürgősen meg kell érteni teljes mértékben, nemcsak intellektuális szinten, hanem a tudattalan elme tudattalan és tudatalatti zugokban is, hogy mi a nagylelkűség hiánya és az önzés borzalma. Csak azáltal, hogy tudatosítjuk, mi az önzés és a nagylelkűség hiánya bennünk, tör elő a szívünkben a VALÓDI SZERELEM és a hatékony NAGYLELKŰSÉG ízletes illata, amely nem az elméből származik.