A Fegyelem

Az iskolák, főiskolák és egyetemek tanárai nagyon nagy jelentőséget tulajdonítanak a fegyelemnek, és ezt ebben a fejezetben alaposan meg kell vizsgálnunk. Mindannyian, akik jártunk iskolákba, főiskolákra, egyetemekre stb., nagyon jól tudjuk, mik azok a fegyelmek, szabályok, vesszőzések, szidások stb., stb., stb. A fegyelem az, amit AZ ELLENÁLLÁS MŰVELÉSÉNEK nevezünk. Az iskolai tanárok imádják az ELLENÁLLÁS művelését.

Arra tanítanak minket, hogy ellenálljunk, hogy valamit valami más ellen emeljünk. Arra tanítanak, hogy ellenálljunk a test kísértéseinek, és megostorozzuk magunkat, és vezeklünk, hogy ellenálljunk. Arra tanítanak, hogy ELLENÁLLJUNK a lustaság kísértéseinek, a tanulás, az iskolába járás, a játék, a nevetés, a tanárok kigúnyolása, a szabályok megszegése stb., stb., stb. kísértéseinek.

A tanároknak az a téves elképzelésük, hogy a fegyelem révén megérthetjük az iskola rendjének tiszteletben tartásának szükségességét, a tanulás szükségességét, a tanárok előtt való mértékletességet, a diáktársakkal való jó viselkedést stb., stb., stb.

Az emberek között az a téves elképzelés él, hogy minél jobban ellenállunk, minél jobban elutasítunk, annál megértőbbek, szabadabbak, teljesebbek, győzedelmesebbek leszünk. Az emberek nem akarják felismerni, hogy minél jobban harcolunk valami ellen, minél jobban ellenállunk neki, minél jobban elutasítjuk, annál kisebb a MEGÉRTÉS.

Ha a piálás bűne ellen harcolunk, az egy időre eltűnik, de mivel nem ÉRTETTÜK meg alaposan az ELME minden SZINTJÉN, később visszatér, amikor elhanyagoljuk az őrséget, és egyszerre iszunk az egész évre. Ha elutasítjuk a paráznaság bűnét, egy ideig nagyon tiszták leszünk a látszat szerint (még akkor is, ha az ELME más SZINTJEIN továbbra is szörnyű SZATÍROK maradunk, ahogy azt az EROTIKUS álmok és az éjszakai magömlések is bizonyíthatják), és később még nagyobb erővel térünk vissza régi megátalkodott SZERETŐI dolgainkhoz, annak a konkrét ténynek köszönhetően, hogy nem értettük meg alaposan, mi az a SZERETÉS.

Sokan vannak, akik elutasítják a MOHÓSÁGOT, akik harcolnak ellene, akik fegyelmezik magukat ellene bizonyos VISELKEDÉSI SZABÁLYOKAT követve, de mivel nem értették meg igazán a MOHÓSÁG teljes folyamatát, a lényeg az, hogy nem akarnak MOHÓSAK lenni.

Sokan vannak, akik fegyelmezik magukat a HARAG ellen, akik megtanulják, hogyan kell ellenállni neki, de az továbbra is létezik a tudatalatti elme más szintjein, még akkor is, ha látszólag eltűnt a jellemünkből, és az őrség legkisebb hanyagságakor a tudatalatti elárul minket, és akkor mennydörgünk és villámlunk haraggal telve, amikor a legkevésbé számítunk rá, és talán valamilyen okból, amelynek a LEGKISEBB FONTOSSÁGA sincs.

Sokan vannak, akik fegyelmezik magukat a féltékenység ellen, és végül szilárdan hiszik, hogy már kiirtották azokat, de mivel nem értették meg őket, világos, hogy ezek újra megjelennek a színen, éppen akkor, amikor már halottnak hittük őket.

Csak a fegyelem teljes hiányával, csak a valódi szabadságban tör ki az elmében a MEGÉRTÉS égető lángja. A TEREMTŐ SZABADSÁG soha nem létezhet egy VÁZBAN. Szabadságra van szükségünk, hogy INTEGRÁLISAN MEGÉRTÜK PSZICHOLÓGIAI hibáinkat. Sürgősen le kell döntenünk a falakat és el kell törnünk az acél bilincseket, hogy szabadok lehessünk.

Saját magunknak kell megtapasztalnunk mindazt, amit a tanáraink az iskolában és a szüleink azt mondták, hogy jó és hasznos. Nem elég megtanulni és utánozni. Meg kell értenünk.

A tanárok minden erőfeszítését a tanulók tudatára kell irányítani. Arra kell törekedniük, hogy ők lépjenek a MEGÉRTÉS útjára. Nem elég azt mondani a tanulóknak, hogy ilyeneknek vagy olyanoknak kell lenniük, szükséges, hogy a tanulók megtanuljanak szabadnak lenni, hogy saját maguk megvizsgálhassák, tanulmányozhassák, elemezhessék mindazokat az értékeket, mindazokat a dolgokat, amelyekről az emberek azt mondták, hogy hasznosak, nemesek, és ne csupán elfogadják és utánozzák azokat.

Az emberek nem akarják felfedezni magukat, zárt, ostoba elméjük van, elméjük, amely nem akar kutatni, mechanikus elméjük, amely soha nem kutat, és csak UTÁNOZ.

Szükséges, sürgős, elengedhetetlen, hogy a tanulók legfiatalabb koruktól kezdve az OSZTÁLYTERMEK elhagyásáig valódi szabadságot élvezzenek a felfedezéshez, a kutatáshoz, a megértéshez, és hogy ne korlátozzák őket a tiltások, a szidások és a fegyelmek aljas falai.

Ha a tanulóknak megmondják, mit kell és mit nem szabad tenniük, és nem engedik meg nekik a MEGÉRTÉST és a tapasztalást, akkor HOL van az intelligenciájuk? MILYEN lehetőséget adtak az intelligenciának? Mi értelme akkor vizsgákat tenni, jól öltözködni, sok barátot szerezni, ha nem vagyunk intelligensek?

Az intelligencia csak akkor jön el hozzánk, ha valóban szabadon vizsgálhatunk meg magunkat, hogy megértsünk, hogy elemezzünk a szidástól való félelem és a fegyelmek vesszője nélkül. A félénk, ijedt, szörnyű fegyelmeknek alávetett diákok soha nem tudhatnak. Soha nem lehetnek intelligensek.

Manapság a szülőket és a tanárokat csak az érdekli, hogy a tanulók karriert csináljanak, hogy orvosok, ügyvédek, mérnökök, irodai alkalmazottak legyenek, azaz élő automaták, majd megházasodjanak és GYEREKCSINÁLÓ GÉPEKKÉ váljanak, és ennyi.

Amikor a fiúk vagy lányok valami újat, valami mást akarnak csinálni, amikor érzik a szükségét, hogy kilépjenek ebből a vázból, előítéletekből, elavult szokásokból, fegyelmekből, családi vagy nemzeti hagyományokból stb., akkor a szülők még jobban megszorítják a börtön bilincseit, és azt mondják a fiúnak vagy a lánynak: Ne csináld ezt! Nem vagyunk hajlandóak támogatni ebben, ezek a dolgok őrültségek stb., stb., stb. ÖSSZESSÉGÉBEN a fiú vagy a lány hivatalosan is be van zárva a fegyelmek, a hagyományok, az elavult szokások, a rozzant eszmék stb. börtönébe.

Az ALAPVETŐ NEVELÉS a REND és a SZABADSÁG összehangolására tanít. A SZABADSÁG nélküli REND TÉLÉNY. A REND nélküli SZABADSÁG ANARCHIA. A SZABADSÁG és a REND bölcsen kombinálva alkotja az ALAPVETŐ NEVELÉS ALAPJÁT.

A TANULÓK tökéletes szabadságot kell, hogy élvezzenek, hogy saját maguk kiderítsék, hogy KUTASSÁK, hogy FELFEDEZÉK, hogy valójában, hogy bizonyosak legyenek ÖNMAGUKBAN és abban, amit az életben tehetnek. A tanulók, a katonák és a rendőrök és általában mindazok, akiknek szigorú fegyelemnek kell alávetniük magukat, általában kegyetlenné, az emberi fájdalom iránt érzéketlenné, könyörtelenné válnak.

A FEGYELEM elpusztítja az emberi ÉRZÉKENYSÉGET, és ezt a MEFIGYELÉS és a TAPASZTALAT már teljes mértékben bizonyította. A sok fegyelem és szabályozás miatt az emberek ebben a korban teljesen elvesztették az ÉRZÉKENYSÉGÜKET, és kegyetlenné és könyörtelenné váltak. Ahhoz, hogy valóban szabadok legyünk, nagyon érzékenynek és humanistának kell lennünk.

Az iskolákban, főiskolákon és egyetemeken arra tanítják a diákokat, hogy FIGYELJENK az órákon, és a tanulók azért figyelnek, hogy elkerüljék a szidást, a fülrángatást, a vesszővel vagy vonalzóval való ütést stb., stb., stb. De sajnos nem tanítják meg nekik, hogy VALÓJÁBAN MEGÉRTÉK, mi az a TUDATOS FIGYELEM.

Fegyelemmel a diák figyel, és sokszor haszontalanul költi el a teremtő energiát. A teremtő energia a SZERVES GÉP által gyártott erő legfinomabb típusa. Eszünk és iszunk, és az emésztés minden folyamata a lényegében finomítási folyamatok, amelyekben a durva anyagok hasznos anyagokká és erőkké alakulnak. A teremtő energia: a szervező által kidolgozott legfinomabb ANYAG- és ERŐTÍPUS.

Ha tudunk TUDATOSAN FIGYELNI, akkor megtakaríthatjuk a teremtő energiát. Sajnos a tanárok nem tanítják meg tanítványaiknak, mi az a TUDATOS FIGYELEM. Bárhová is irányítjuk a FIGYELMET, TEREMTŐ ENERGIÁT költünk. Megtakaríthatjuk ezt az energiát, ha megosztjuk a figyelmet, ha nem azonosulunk a dolgokkal, az emberekkel, az eszmékkel.

Amikor azonosulunk az emberekkel, a dolgokkal, az eszmékkel, elfelejtjük magunkat, és akkor a legszánalmasabb módon veszítjük el a teremtő ENERGIÁT. SÜRGŐS tudni, hogy meg kell takarítanunk a TEREMTŐ ENERGIÁT a TUDAT felébresztéséhez, és hogy a TEREMTŐ ENERGIA az ÉLŐ POTENCIÁL, a TUDAT JÁRMŰVE, a TUDAT FELÉBRESZTÉSÉNEK eszköze.

Amikor megtanuljuk, hogy NEM felejtKEZÜNK el ÖNMAGUNKRÓL, amikor megtanuljuk a FIGYELMET megosztani az ALANY, a TÁRGY és a HELY között, TEREMTŐ ENERGIÁT takarítunk meg a TUDAT felébresztéséhez. Meg kell tanulnunk kezelni a FIGYELMET a tudat felébresztéséhez, de a tanulók semmit sem tudnak erről, mert a TANÁRAIK nem tanították meg nekik.

AMIKOR megtanuljuk a FIGYELMET tudatosan használni, akkor a fegyelem feleslegessé válik. A tanóráira, a leckéire, a rendre figyelő diáknak semmiféle fegyelemre nincs szüksége.

SÜRGŐS, hogy a TANÁROK megértsék a SZABADSÁG és a REND intelligens összehangolásának szükségességét, és ez a TUDATOS FIGYELEM révén lehetséges. A TUDATOS FIGYELEM kizárja azt, amit AZONOSÍTÁSNAK nevezünk. Amikor AZONOSULUNK az emberekkel, a dolgokkal, az eszmékkel, akkor jön a LENYŰGÖZÉS, és ez utóbbi ÁLMOT okoz a TUDATBAN.

Meg kell tanulnunk FIGYELNI AZONOSÍTÁS nélkül. AMIKOR figyelünk valamire vagy valakire, és elfelejtjük magunkat, az eredmény a LENYŰGÖZÉS és a TUDAT ÁLMA. Figyeld meg alaposan egy MOZIMŰVÉSZT. Álomban van, mindent figyelmen kívül hagy, önmagát figyelmen kívül hagyja, üres, úgy tűnik, mint egy alvajáró, álmodik a filmmel, amelyet néz, a film hősével.

A TANULÓKnak figyelniük kell az órákon, anélkül, hogy elfelejtenék ÖNMAGUKAT, hogy ne essenek a TUDAT SZÖRNYŰ ÁLMÁBA. A tanulónak látnia kell magát a színen, amikor vizsgát tesz, vagy amikor a tanár parancsára a tábla vagy a krétatartó előtt áll, vagy amikor tanul, pihen, vagy játszik a diáktársaival.

A HÁROM RÉSZRE OSZTOTT FIGYELEM: ALANY, TÁRGY, HELY, valójában TUDATOS FIGYELEM. Amikor nem követjük el azt a HIBÁT, hogy AZONOSULUNK az emberekkel, a dolgokkal, az eszmékkel stb., TEREMTŐ ENERGIÁT takarítunk meg, és felgyorsítjuk bennünk a TUDAT felébredését.

Aki a FELSŐVILÁGOKBAN TUDATOT akar ébreszteni, annak itt és most kell elkezdenie FELÉBRESZTENI. Amikor a DIÁK elköveti azt a HIBÁT, hogy AZONOSUL az emberekkel, a dolgokkal, az eszmékkel, amikor elköveti azt a HIBÁT, hogy elfelejti önmagát, akkor a lenyűgözés és az álom áldozatává válik.

A fegyelem nem tanítja meg a diákokat TUDATOSAN FIGYELNI. A fegyelem igazi börtön az elme számára. A tanulóknak már az iskolapadból meg kell tanulniuk kezelni a TUDATOS FIGYELMET, hogy később a gyakorlati életben, az iskolán kívül ne kövessék el azt a HIBÁT, hogy elfelejtik önmagukat.

Az ember, aki elfelejti magát egy sértő előtt, azonosul vele, lenyűgözi, a tudatlanság álmába esik, és akkor megsebesít vagy megöl, és elkerülhetetlenül börtönbe kerül. Az, aki nem hagyja, hogy a sértő LENYŰGÖZZE, az, aki nem azonosul vele, az, aki nem felejti el önmagát, az, aki tud TUDATOSAN FIGYELNI, képtelen lenne értékelni a sértő szavait, vagy megsebesíteni vagy megölni őt.

Minden hiba, amit az ember az életben elkövet, annak köszönhető, hogy elfelejti magát, azonosul, lenyűgözi, és álomba esik. Jobb lenne a fiatalság, az összes diák számára, ha a TUDAT FELÉBRESZTÉSÉRE tanítanák őket ahelyett, hogy annyi abszurd fegyelemmel rabszolgává tennék őket.