Az Imitáció

Már teljesen bebizonyosodott, hogy a FÉLELEM akadályozza a szabad KEZDEMÉNYEZÉST. Milliók rossz gazdasági helyzete kétségkívül annak a bizonyos FÉLELEM-nek köszönhető.

A megfélemlített gyermek az édesanyjához fut, és biztonságot keresve hozzábújik. A megfélemlített férj a feleségéhez bújik, és úgy érzi, sokkal jobban szereti. A megfélemlített feleség a férjét és a gyermekeit keresi, és úgy érzi, sokkal jobban szereti őket.

Pszichológiai szempontból nagyon furcsa és érdekes tudni, hogy a félelem néha a SZERETET ruháiba szokott bújni.

Az emberek, akiknek belül nagyon kevés SPIRITUÁLIS ÉRTÉKÜK van, a belül szegény emberek, mindig kívül keresnek valamit, hogy kiegészítsék önmagukat.

A belül szegény emberek mindig intrikálnak, mindig ostobaságokban, pletykákban, állatias élvezetekben stb. élnek.

A belül szegény emberek félelemtől félelemig élnek, és természetesen ragaszkodnak a férjhez, a feleséghez, a szülőkhöz, a gyermekekhez, a régi, elavult és degenerált hagyományokhoz stb. stb. stb.

Minden idős, beteg és lélektanilag szegény ember általában tele van félelemmel, és végtelen vágyakozással ragaszkodik a pénzhez, a családi hagyományokhoz, az unokákhoz, az emlékeihez stb., mintha biztonságot keresne. Ezt mindannyian bizonyíthatjuk, ha gondosan megfigyeljük az időseket.

Valahányszor az emberek félnek, a TISZTESSÉG védőpajzsa mögé bújnak. Egy hagyományt követve, legyen az faji, családi, nemzeti stb. stb. stb.

Valójában minden hagyomány csupán értelmetlen ismétlés, üres, valódi érték nélkül.

Minden emberben erős hajlam van arra, hogy MÁSOLJON valamit, ami másé. Ez a MÁSOLÁS a FÉLELEM terméke.

A félő emberek MINDENKIT utánoznak, akihez ragaszkodnak. Utánozzák a férjet, a feleséget, a gyermekeket, a testvéreket, a védelmező barátokat stb. stb. stb.

A MÁSOLÁS a FÉLELEM eredménye. A MÁSOLÁS teljesen elpusztítja a szabad KEZDEMÉNYEZÉST.

Az iskolákban, a főiskolákon, az egyetemeken a tanárok elkövetik azt a hibát, hogy a tanuló fiúknak és lányoknak azt tanítják, amit MÁSOLÁS-nak neveznek.

A festő- és rajzórákon arra tanítják a tanulókat, hogy másoljanak, hogy képeket fessenek fákról, házakról, hegyekről, állatokról stb. Ez nem alkotás. Ez MÁSOLÁS, FÉNYKÉPEZÉS.

Alkotni nem MÁSOLNI. Alkotni nem FÉNYKÉPEZNI. Alkotni azt jelenti, hogy lefordítani, átadni ecsettel és élőben azt a fát, amely elbűvöl bennünket, a gyönyörű naplementét, a hajnalt az ő kimondhatatlan dallamaival stb. stb.

Valódi alkotás van a ZEN kínai és japán művészetében, az absztrakt és félig absztrakt művészetben.

A CHAN és ZEN kínai festőit nem érdekli a MÁSOLÁS, a fényképezés. Kína és Japán festői: élvezik az alkotást és az újbóli alkotást.

A ZEN és a CHAN festői nem másolnak, ALKOTNAK, és ez a dolguk.

Kína és Japán festőit nem érdekli egy gyönyörű nő festése vagy fényképezése, élvezik, hogy átadják annak absztrakt szépségét.

Kína és Japán festői soha nem másolnának le egy gyönyörű naplementét, élvezik, hogy absztrakt szépségben adják át az alkony minden varázsát.

A lényeg nem a MÁSOLÁS, a fekete-fehérben való másolás; a lényeg az, hogy érezzük a szépség mély jelentőségét, és tudjuk azt továbbadni, de ehhez arra van szükség, hogy ne legyen félelem, ragaszkodás a szabályokhoz, a hagyományokhoz, vagy félelem attól, hogy mit mondanak, vagy a tanár szemrehányásától.

SÜRGŐS, hogy a tanárok megértsék annak szükségességét, hogy a tanulók fejlesszék az alkotóerőt.

Nyilvánvalóan abszurd a tanulókat MÁSOLÁS-ra tanítani. Jobb, ha alkotásra tanítjuk őket.

Az ember sajnos egy alvó, öntudatlan automata, aki csak MÁSOLNI tud.

Utánozzuk a mások ruháit, és ebből az utánzásból származnak a különféle divatirányzatok.

Utánozzuk mások szokásait, még akkor is, ha ezek nagyon helytelenek.

Utánozzuk a bűnöket, utánozzuk mindazt, ami abszurd, amit mindig ismételgetünk az időben stb.

Szükséges, hogy az iskola TANÁRAI megtanítsák a tanulókat arra, hogy önállóan gondolkodjanak.

A tanároknak minden lehetőséget meg kell adniuk a tanulóknak, hogy ne legyenek MÁSOLÓ AUTOMATÁK.

A tanároknak a lehető legjobb lehetőségeket kell biztosítaniuk a tanulóknak, hogy fejlesszék az alkotóerőt.

SÜRGŐS, hogy a tanulók megismerjék az igazi szabadságot, hogy félelem nélkül megtanuljanak önállóan, szabadon gondolkodni.

Az elme, amely a MIT MONDANAK rabszolgája, az elme, amely a hagyományok, a szabályok, a szokások stb. megsértésétől való félelemből MÁSOL, nem alkotó elme, nem szabad elme.

Az emberek elméje olyan, mint egy zárt ház, hét pecséttel lepecsételve, egy ház, ahol semmi új nem történhet, egy ház, ahová nem süt be a nap, egy ház, ahol csak a halál és a fájdalom uralkodik.

Az ÚJ csak ott történhet meg, ahol nincs félelem, ahol nincs MÁSOLÁS, ahol nincs ragaszkodás a dolgokhoz, a pénzhez, az emberekhez, a hagyományokhoz, a szokásokhoz stb.

Az emberek az intrika, az irigység, a családi szokások, a szokások, a pozíciók megszerzésének, a mászásnak, a feljutásnak, a létrán való felkapaszkodásnak, az éreztetésnek stb. kielégíthetetlen vágyának rabszolgái. stb.

SÜRGŐS, hogy a TANÁROK megtanítsák a tanulóiknak, fiúknak és lányoknak egyaránt, hogy ne MÁSOLJÁK le ezt az elavult és degenerált rendet a régi dolgokból.

SÜRGŐS, hogy a TANULÓK az iskolában megtanuljanak szabadon alkotni, szabadon gondolkodni, szabadon érezni.

A tanulók életük javát az iskolában töltik INFORMÁCIÓ-szerzéssel, mégsem marad idejük arra, hogy mindezeken a dolgokon elgondolkodjanak.

Tíz vagy tizenöt évet az iskolában töltenek öntudatlan automataként élve, és alszik a tudatuk, amikor kikerülnek az iskolából, de ők nagyon ébernek hiszik magukat.

Az emberi elme konzervatív és reakciós gondolatok közé van zárva.

Az ember nem tud igazán szabadon gondolkodni, mert tele van FÉLELEMMEL.

Az ember fél az élettől, fél a haláltól, fél attól, hogy mit fognak mondani, a pletykáktól, a munkahely elvesztésétől, a szabályok megsértésétől, attól, hogy valaki elveszi a házastársát vagy ellopja a házastársát stb. stb. stb.

Az iskolában arra tanítanak bennünket, hogy MÁSOLJUNK, és MÁSOLÓK-ká válva kerülünk ki az iskolából.

Nincs szabad KEZDEMÉNYEZÉSÜNK, mert az iskolapadokból arra tanítottak bennünket, hogy MÁSOLJUNK.

Az emberek félnek attól, hogy mit mondhatnak mások, a tanulók azért MÁSOLNAK, mert a TANÁROK valójában megrémítik a szegény diákokat, állandóan fenyegetik őket, rossz jegyekkel, büntetésekkel, kizárással stb.

Ha valóban alkotókká akarunk válni a szó legteljesebb értelmében, tudatosítanunk kell mindazt a sor MÁSOLÁST, amely sajnos fogva tart bennünket.

Amikor már képesek vagyunk megismerni a MÁSOLÁSOK egész sorát, amikor már részletesen elemeztük az egyes MÁSOLÁSOKAT, tudatossá válunk velük kapcsolatban, és ennek logikus következményeként spontán módon megszületik bennünk az alkotás képessége.

Szükséges, hogy az iskola, a főiskola vagy az egyetem tanulói megszabaduljanak minden MÁSOLÁSTÓL, hogy valódi alkotókká váljanak.

Tévednek azok a tanárok, akik tévesen feltételezik, hogy a tanulóknak MÁSOLNIUK kell ahhoz, hogy tanuljanak. Aki MÁSOL, az nem tanul, aki MÁSOL, az AUTOMATÁVÁ válik, és ennyi.

Nem arról van szó, hogy MÁSOLJUK a földrajz, fizika, számtan, történelem stb. szerzőinek mondatait. MÁSOLNI, MEMORIZÁLNI, papagájként vagy lóként ismételni butaság, jobb, ha TUDATOSAN MEGÉRTJÜK, amit tanulunk.

AZ ALAPVETŐ NEVELÉS a TUDAT TUDOMÁNYA, az a tudomány, amely lehetővé teszi számunkra, hogy felfedezzük kapcsolatunkat az emberekkel, a természettel, minden dologgal.

Az elme, amely csak MÁSOLNI tud, GÉPIES, egy működő gép, NEM alkotó, nem képes alkotni, nem gondolkodik igazán, csak ismétel, és ennyi.

A tanároknak a TUDAT felébresztésével kell foglalkozniuk minden tanulóban.

A tanulók csak azzal törődnek, hogy átmenjenek az éven, aztán… az iskolán kívül, a gyakorlati életben irodai alkalmazottakká vagy gyermekgyártó gépekké válnak.

Tíz vagy tizenöt év tanulás azért, hogy beszélő automatákká váljanak, a tanult tárgyak lassan elfelejtődnek, és végül semmi sem marad meg az emlékezetben.

Ha a tanulók TUDATOSSÁGot alakítanának ki a tanult tárgyakról, ha tanulmányaik nem csak az INFORMÁCIÓ-n, a MÁSOLÁS-on és a MEMÓRIÁ-n alapulnának, másként szólna a nóta. TUDATOS, ELFELEJTHETETLEN, TELJES ismeretekkel kerülnének ki az iskolából, amelyek nem lennének kitéve a HŰTLEN MEMÓRIÁ-nak.

AZ ALAPVETŐ NEVELÉS segíteni fog a tanulóknak a TUDAT és az INTELLIGENCIA felébresztésével.

AZ ALAPVETŐ NEVELÉS az igazi FORRADALOM útjára vezeti a fiatalokat.

A tanulóknak ragaszkodniuk kell ahhoz, hogy a TANÁROK az IGAZI NEVELÉST, az ALAPVETŐ NEVELÉST adják nekik.

Nem elég, hogy a tanulók leülnek az iskolapadba, hogy információt kapjanak valamilyen királyról vagy valamilyen háborúról, ennél többre van szükség, a TUDAT felébresztéséhez ALAPVETŐ NEVELÉS-re van szükség.

SÜRGŐS, hogy a tanulók éretten, igazán TUDATOSAN, INTELLIGENSEN kerüljenek ki az iskolából, hogy ne váljanak a társadalmi gépezet egyszerű automatikus alkatrészeivé.