A Mesterséges Intelligencia

Megállapítottuk, hogy a nyugati világban sok egyetemes történelem tanár szokott gúnyolódni Buddhán, Konfuciuszon, Mohameden, Hermészen, Quetzacoatl-on, Mózesen, Krisnán stb.

Kétségtelenül számtalanszor tapasztaltuk már azt is, hogy a tanárok szarkazmussal, gúnyolódással, iróniával illetik az ókori vallásokat, az isteneket, a mitológiát stb. Mindez éppen az intelligencia hiánya.

Az iskolákban, főiskolákon és egyetemeken a vallási témákat nagyobb tisztelettel, magasztos áhítattal, valódi teremtő intelligenciával kellene kezelni.

A vallási formák megőrzik az örök értékeket, és az egyes népek, az egyes fajok pszichológiai és történelmi szükségletei szerint szerveződnek.

Minden vallásnak ugyanazok az alapelvei, ugyanazok az örök értékei, és csak a formában különböznek.

Nem intelligens dolog, ha egy keresztény gúnyolódik Buddha vallásán vagy a zsidó vagy hindu valláson, mert minden vallás ugyanazokon az alapokon nyugszik.

Sok értelmiségi vallások és alapítóik elleni szatírája a MARXISTA méregnek köszönhető, amely manapság minden gyenge elmét megfertőz.

Az iskolák, főiskolák és egyetemek tanárainak a valódi embertársaink iránti tisztelet útjára kell terelniük tanítványaikat.

Minden szempontból romlott és méltatlan az a paraszt, aki bármilyen elmélet nevében gúnyolódik a templomokon, vallásokon, szektákon, iskolákon vagy spirituális társaságokon.

A tanulók az iskolapadot elhagyva mindenféle vallású, iskolájú, szektájú emberrel kerülnek kapcsolatba, és nem intelligens dolog az, aki még egy templomban sem tudja megőrizni a megfelelő tartást.

A fiatalok tíz-tizenöt évnyi tanulás után éppolyan lassúak és álmosak, mint a többi ember, éppolyan üresek és intelligencia híján vannak, mint az első napon, amikor beléptek az iskolába.

Sürgősen szükség van arra, hogy a diákok többek között fejlesszék az érzelmi központjukat, mert nem minden az értelem. Meg kell tanulni érezni az élet bensőséges harmóniáit, a magányos fa szépségét, a madárka énekét az erdőben, egy gyönyörű naplemente zenei és színbeli szimfóniáját.

Szükséges továbbá érezni és mélyen megérteni az élet minden szörnyű kontrasztját, mint például a korunk kegyetlen és könyörtelen társadalmi rendje, az utcák tele boldogtalan anyákkal, akik alultáplált és éhes gyermekeikkel egy darab kenyérért koldulnak, a csúnya épületek, ahol családok ezrei élnek szegénységben, a visszataszító utak, ahol autók ezrei közlekednek olyan üzemanyaggal, amely károsítja a szervezetet stb.

A tanulónak, aki elhagyja az iskolapadot, nemcsak a saját önzésével és problémáival kell szembenéznie, hanem minden ember önzésével és az emberi társadalom sokféle problémájával is.

A legkomolyabb az, hogy az a diák, aki elhagyja az iskolapadot, még ha van is intellektuális felkészültsége, nincs intelligenciája, a tudata alszik, hiányosan van felkészülve az élet küzdelmeire.

Elérkezett az ideje annak, hogy megvizsgáljuk és felfedezzük, mi az, amit INTELLIGENCIÁNAK nevezünk. A szótár, a lexikon tehetetlennek bizonyul az INTELLIGENCIA komoly meghatározásához.

Intelligencia nélkül soha nem lehet radikális átalakulás vagy valódi boldogság, és nagyon ritka az életben igazán intelligens emberekkel találkozni.

Az életben nem az a fontos, hogy csak ismerjük az INTELLIGENCIA szót, hanem az, hogy megtapasztaljuk magunkban a mély jelentését.

Sokan dicsekednek azzal, hogy intelligensek, nincs olyan részeg, aki ne tartaná magát intelligensnek, és Karl Marx, aki túl intelligensnek hitte magát, megírta materialista bohózatát, amely a világ számára az örök értékek elvesztését, különböző vallások papjainak ezreinek kivégzését, apácák, buddhisták, keresztények stb. megerőszakolását, sok templom lerombolását, emberek ezreinek és millióinak megkínzását stb. okozta.

Bárki dicsekedhet azzal, hogy intelligens, a nehéz az, hogy valóban az is legyen.

Nem azzal lehet elérni azt, amit INTELLIGENCIÁNAK neveznek, ha több könyvből szerzett információt, több tudást, több tapasztalatot, több dolgot szerzünk, hogy elkápráztassuk az embereket, több pénzt, hogy megvásároljuk a bírákat és a rendőröket stb.

Nem ezzel a TÖBB-bel lehet INTELLIGENCIÁRA szert tenni. Teljesen tévednek azok, akik azt feltételezik, hogy az intelligencia a TÖBB folyamatával meghódítható.

Sürgető, hogy mélyen és a tudat alatti és tudattalan elme minden területén megértsük, mi ez a káros TÖBB folyamat, mert a mélyben nagyon titokban rejtőzik a szeretett EGO, az ÉN, a MAGAM, amely mindig TÖBBET és TÖBBET akar, hogy hízzon és megerősödjön.

Ez a bennünk élő Mefisztó, ez a SÁTÁN, ez az ÉN azt mondja: NEKEM TÖBB pénzem, több szépségem, több intelligenciám, mint annak, több presztízsem, több ravaszságom stb. stb. stb.

Aki igazán meg akarja érteni, mi az INTELLIGENCIA, annak meg kell tanulnia érezni azt, meg kell élnie és tapasztalnia a mély meditáción keresztül.

Mindaz, amit az emberek az emlékezet hűtlen, rothadt sírjában felhalmoznak, intellektuális információk, élettapasztalatok, mindig végzetesen a TÖBB és TÖBB kifejezésben nyilvánulnak meg. Így soha nem ismerik meg mindannak a mély jelentését, amit felhalmoznak.

Sokan elolvasnak egy könyvet, majd a memóriájukba helyezik, elégedetten, hogy több információt halmoztak fel, de amikor felszólítják őket, hogy válaszoljanak az elolvasott könyvben leírt tanításra, kiderül, hogy nem ismerik a tanítás mély jelentését, de az ÉN többet és több információt, több és több könyvet akar, még akkor is, ha egyikük tanítását sem élte át.

Az intelligencia nem több könyvből szerzett információval, nem több tapasztalattal, nem több pénzzel, nem több presztízzsel érhető el, az intelligencia akkor virágozhat ki bennünk, amikor megértjük az ÉN teljes folyamatát, amikor mélyen megértjük a TÖBB teljes pszichológiai automatizmusát.

Elengedhetetlen megérteni, hogy az elme a TÖBB alapvető központja. Valójában ez a TÖBB ugyanaz a pszichológiai ÉN, amely követel, és az elme a fő magja.

Aki igazán intelligens akar lenni, annak el kell határoznia, hogy nemcsak a felszíni intellektuális szinten hal meg, hanem az elme minden tudat alatti és tudattalan területén is.

Amikor az ÉN meghal, amikor az ÉN teljesen feloldódik, az egyetlen, ami bennünk marad, az az autentikus LÉNY, az igaz LÉNY, a jogos intelligencia, amely annyira áhított és annyira nehéz.

Az emberek azt hiszik, hogy az elme teremtő, tévednek. Az ÉN nem teremtő, és az elme az ÉN alapvető magja.

Az intelligencia teremtő, mert a LÉNY-hez tartozik, a LÉNY tulajdonsága. Nem szabad összetévesztenünk az elmét az INTELLIGENCIÁVAL.

Teljesen és gyökeresen tévednek azok, akik azt feltételezik, hogy az INTELLIGENCIA valami olyasmi, amit lehet művelni, mint egy üvegházi virágot, VAGY valamit, amit meg lehet venni, mint ahogy a nemesi címeket veszik, vagy ha valakinek hatalmas könyvtára van.

Mélyen meg kell érteni az elme minden folyamatát, minden reakciót, azt a pszichológiai TÖBBET, ami felhalmozódik stb. Csak így lobban fel bennünk természetes és spontán módon az INTELLIGENCIA lángja.

Ahogy a bennünk élő Mefisztó feloldódik, a teremtő intelligencia tüze fokozatosan megnyilvánul bennünk, míg perzselően fel nem ragyog.

Igaz LÉNYÜNK a SZERETET, és ebből a SZERETETBŐL születik az autentikus és jogos INTELLIGENCIA, amely nem az időből való.