Az Elme

A tapasztalataink alapján rájöttünk, hogy lehetetlen megérteni AZT, AMIT SZERELEMNEK HÍVNAK, amíg TELJES formában meg nem értettük az ELME összetett problémáját.

Akik azt feltételezik, hogy az ELME az AGY, teljesen tévednek. Az ELME ENERGETIKAI, finom, függetlenítheti magát az ANYAGTÓL, bizonyos hipnotikus állapotokban vagy a normál alvás során elszállíthatja magát távoli helyekre, hogy lássa és hallja, mi történik azokon a helyeken.

A PARAPSIHOLÓGIA laboratóriumaiban figyelemre méltó kísérleteket végeznek hipnotikus állapotban lévő alanyokkal.

Sok hipnotikus állapotban lévő alany részletesen be tudott számolni olyan eseményekről, személyekről és helyzetekről, amelyek a hipnotikus transzuk alatt távoli távolságokban történtek.

A tudósok a kísérletek után ellenőrizni tudták ezen INFORMÁCIÓK valóságát. Ellenőrizni tudták a tények valóságát, az ESEMÉNYEK pontosságát.

A PARAPSIHOLÓGIA laboratóriumainak ezekkel a kísérleteivel a megfigyelés és a tapasztalat teljes mértékben bizonyította, hogy az AGY nem az ELME.

Valóban és teljes igazsággal elmondhatjuk, hogy az elme az időn és a téren keresztül, az agytól függetlenül utazhat, hogy lásson és halljon olyan dolgokat, amelyek távoli helyeken történnek.

A ÉRZÉKI KÜLÖN-ÉRZÉKELÉSEK VALÓSÁGA már ABSZOLÚT bizonyított, és csak egy őrültnek vagy egy idiótának juthat eszébe, hogy tagadja a KÜLÖN ÉRZÉKELÉSEK valóságát.

Az agy a gondolkodás kidolgozására készült, de nem maga a gondolat. Az agy csak az ELME eszköze, nem az elme.

Alaposan tanulmányoznunk kell az elmét, ha igazán TELJES formában meg akarjuk ismerni azt, amit SZERELEMNEK hívnak.

A gyermekek és a fiatalok, fiúk és lányok, rugalmasabb, hajlékonyabb, gyorsabb, éberebb stb. elmével rendelkeznek.

Sok gyermek és fiatal élvezi, hogy a szüleiket és tanáraikat kérdezik ilyen vagy olyan dolgokról, szeretnének többet tudni, akarnak tudni, és ezért kérdeznek, megfigyelnek, látnak bizonyos részleteket, amelyeket a felnőttek figyelmen kívül hagynak vagy nem érzékelnek.

Ahogy telnek az évek, ahogy idősödünk, az elme fokozatosan kristályosodik.

Az idősek elméje rögzült, megkövesedett, már ágyúval sem változik.

Az öregek már csak ilyenek és így is halnak meg, ők nem változnak, mindent egy rögzített pontból közelítenek meg.

Az öregek “SZENVILÁGA”, előítéleteik, rögzült elképzeléseik stb. együtt egy SZIKLÁNAK, egy KŐNEK tűnnek, ami semmiképpen sem változik. Ezért mondja a közmondás: “MILYEN AZ APA, OLYAN A FIA”.

SÜRGŐS, hogy a diákok és diáklányok SZEMÉLYISÉGÉNEK formálásával megbízott tanárok alaposan tanulmányozzák az elmét, hogy intelligensen irányíthassák az új generációkat.

Fájdalmas mélyen megérteni, ahogy az idő múlásával az ELME fokozatosan megkövesedik.

Az ELME a VALÓSÁG, az igazság gyilkosa. Az ELME elpusztítja a SZERELMET.

Aki megöregszik, már nem képes SZERETNI, mert az elméje tele van fájdalmas tapasztalatokkal, előítéletekkel, acélhegyként rögzült elképzelésekkel stb.

Vannak arra vén kujonok, akik azt hiszik, hogy MÉG mindig képesek SZERETNI, de az történik, hogy ezek az öregek tele vannak szenilis szexuális szenvedélyekkel, és összetévesztik a SZENVEDÉLYT a SZERELEMMEL.

Minden “VÉN KUJON” és “MINDEN VÉN KUJONASSZONY” szörnyű buja, szenvedélyes állapotokon megy keresztül halála előtt, és azt hiszik, hogy ez SZERELEM.

Az öregek SZERELME lehetetlen, mert az elme elpusztítja a “SZENVILÁGUKKAL”, “RÖGZÜLT ELKÉPZELÉSEIKKEL”, “ELŐÍTÉLETEIKKEL”, “FÉLTÉKENYSÉGÜKKEL”, “TAPASZTALATAIVAL”, “EMLÉKEIVEL”, szexuális szenvedélyeikkel stb. stb. stb.

Az ELME a SZERELEM legrosszabb ellensége. A SZUPERCIVILIZÁLT országokban a SZERELEM már nem létezik, mert az emberek elméje csak gyárakra, bankszámlákra, benzinre és celluloidra emlékeztet.

Sok palack létezik az elme számára, és minden ember elméje nagyon jól be van palackozva.

Vannak, akiknek az ELMÉJE a GYŰLÖLETES KOMMUNIZMUSBAN van palackozva, másoknak a könyörtelen KAPITALIZMUSBAN.

Vannak, akiknek az ELMÉJE a féltékenységben, a gyűlöletben, a gazdagodás vágyában, a jó társadalmi helyzetben, a pesszimizmusban, bizonyos emberekhez való ragaszkodásban, saját szenvedéseikhez való ragaszkodásban, családi problémáikban stb. stb. stb. van PALACKOZVA.

Az emberek szeretnek PALACKOZNI az ELMÉT, ritkák azok, akik valóban elhatározzák, hogy összetörik a palackot.

SZABADÍTANUNK kell AZ ELMÉT, de az emberek szeretik a rabszolgaságot, nagyon ritka, hogy találkozzunk valakivel az életben, akinek az ELMÉJE nincs jól bepalackozva.

A tanároknak mindezt meg kell tanítaniuk a diákjaiknak. Meg kell tanítaniuk az új generációknak, hogy vizsgálják meg a saját elméjüket, figyeljék meg, értsék meg, csak így, a mély MEGESÉRTÉS révén tudjuk elkerülni, hogy az elme kikristályosodjon, megfagyjon, bepalackozódjon.

Az egyetlen, ami át tudja alakítani a világot, az az, amit SZERELEMNEK hívnak, de az elme elpusztítja a SZERELMET.

TANULMÁNYOZNUNK kell a saját elménket, megfigyelni, mélyen megvizsgálni, igazán megérteni. Csak így, csak úgy, ha önmagunk urai leszünk, a saját elménk urai, öljük meg a SZERELEM gyilkosát, és igazán boldogok leszünk.

Akik csodálatosan fantáziálnak a SZERELEMRŐL, akik projekteket készítenek a SZERELEMRŐL, akik azt akarják, hogy a SZERELEM az ízlésüknek és nemtetszésüknek, projektjeiknek és fantáziáiknak, normáiknak és előítéleteiknek, emlékeiknek és tapasztalataiknak megfelelően működjön stb., soha nem fogják tudni igazán, mi a SZERELEM, valójában ők a SZERELEM ellenségeivé váltak.

TELJES formában meg kell érteni, hogy mik az elme folyamatai a tapasztalatok felhalmozódásának állapotában.

A tanár sokszor jogosan, de néha bután és igazi ok nélkül szidja a diákokat, anélkül, hogy megértené, hogy minden igazságtalan szidás a diákok elméjében rakódik le, egy ilyen téves eljárás eredménye általában a SZERELEM elvesztése a TANÁR iránt.

Az ELME elpusztítja a SZERELMET, és ezt az iskolák, kollégiumok és egyetemek TANÁRAI soha nem szabad elfelejteniük.

Mélyen meg kell érteni azokat az elmebeli folyamatokat, amelyek véget vetnek a SZERELEM szépségének.

Nem elég szülőnek lenni, tudni kell SZERETNI. A szülők azt hiszik, hogy szeretik a fiaikat és lányaikat, mert vannak, mert az övék, mert birtokolják őket, mint aki egy kerékpárt, egy autót, egy házat birtokol.

Ez a birtoklási, függőségi érzés gyakran összetévesztik a SZERELEMMEL, de soha nem lehetne SZERELEM.

A második otthonunk, az iskola tanárai azt hiszik, hogy szeretik a tanítványaikat, mert hozzátartoznak, mert birtokolják őket, de ez nem SZERELEM. A birtoklási vagy függőségi érzés NEM SZERELEM.

Az ELME elpusztítja a SZERELMET, és csak akkor, ha megértjük az elme összes téves működését, az abszurd gondolkodásunkat, a rossz szokásainkat, az automatikus, mechanikus szokásainkat, a dolgok helytelen látásmódját stb., juthatunk el oda, hogy megéljük, hogy VALÓBAN megtapasztaljuk azt, ami nem tartozik az időhöz, azt, amit SZERELEMNEK hívnak.

Akik azt akarják, hogy a SZERELEM a saját rutinszerű gépezetük részévé váljon, akik azt akarják, hogy a SZERELEM a saját előítéleteik, vágyaik, félelmeik, élettapasztalataik, egoista látásmódjuk, téves gondolkodásuk stb. téves vágányain haladjon, valójában végeznek a SZERELEMMEL, mert az soha nem engedi magát alávetni.

Akik azt akarják, hogy a SZERELEM ÚGY MŰKÖDJÖN, AHOGY ÉN AKAROM, AHOGY ÉN KÍVÁNOM, AHOGY ÉN GONDOLOM, elveszítik a SZERELMET, mert ÁMOR, a SZERELEM ISTENE soha nem hajlandó alávetni magát az ÉNNEK.

Véget kell vetni az ÉNNEK, a MAGAMNAK, AZ ÖNMAGAMNAK, hogy ne veszítsük el a SZERELEM gyermekét.

AZ ÉN egy emlékképek, vágyak, félelmek, gyűlöletek, szenvedélyek, tapasztalatok, önzések, irigységek, sóvárgások, bujaság stb. csokra.

Csak akkor, ha minden hibát külön-külön megértünk; csak akkor, ha tanulmányozzuk, közvetlenül megfigyeljük, nem csak az intellektuális régióban, hanem az elme minden tudatalatti szintjén is, tűnik el minden hiba, halunk meg pillanatról pillanatra. Így és csak így érjük el az ÉN szétesését.

Akik a SZERELMET az én szörnyű palackjába akarják zárni, elveszítik a SZERELMET, nélküle maradnak, mert a SZERELEM soha nem zárható palackba.

Sajnos az emberek azt akarják, hogy a SZERELEM a saját szokásaiknak, vágyaiknak stb. megfelelően viselkedjen, az emberek azt akarják, hogy a SZERELEM alávesse magát az ÉNNEK, és ez teljesen lehetetlen, mert a SZERELEM nem engedelmeskedik az ÉNNEK.

A szerelmespárok, vagy inkább azt mondanánk, szenvedélyesek, feltételezik, hogy a SZERELEM hűségesen kell haladnia a saját vágyaik, kívánságaik, hibáik stb. vágányain, és ebben teljesen tévednek.

“Beszéljünk kettőnkről!”, mondják a szerelmesek vagy szexuálisan szenvedélyesek, ami a leggyakoribb ebben a világban, és aztán jönnek a beszélgetések, a tervek, a vágyak és a sóhajok. Mindenki mond valamit, elmondja a terveit, a vágyait, az élet dolgainak látásmódját, és azt akarja, hogy a SZERELEM úgy mozogjon, mint egy vasúti gép a fej által kijelölt acélvágányokon.

Milyen tévedésben vannak ezek a Szerelmesek vagy szenvedélyesek!, milyen messze vannak a valóságtól.

A SZERELEM nem engedelmeskedik az ÉNNEK, és amikor a házastársak láncot akarnak tenni a nyakába és alávetni, elmenekül, szerencsétlenségben hagyva a párt.

Az ELMÉNEK rossz ízlése van az összehasonlításhoz. A férfi összehasonlít egy menyasszonyt egy másikkal. A nő összehasonlít egy férfit egy másikkal. A tanár összehasonlít egy diákot egy másikkal, egy diáklányt egy másikkal, mintha minden diákja nem érdemelné meg ugyanazt a megbecsülést. Valójában minden összehasonlítás GYŰLÖLETES.

Aki megnéz egy gyönyörű naplementét, és összehasonlítja egy másikkal, nem tudja igazán megérteni a szépséget, ami a szeme előtt van.

Aki megnéz egy gyönyörű hegyet, és összehasonlítja egy másikkal, amit tegnap látott, nem érti igazán a hegy szépségét, ami a szeme előtt van.

Ahol ÖSSZEHASONLÍTÁS van, ott nincs IGAZI SZERELEM. Az apa és az anya, aki igazán szereti a gyermekeit, soha nem hasonlítja össze őket senkivel, szereti őket, és ennyi.

A férj, aki igazán szereti a feleségét, soha nem követi el azt a hibát, hogy összehasonlítja bárkivel, szereti, és ennyi.

A TANÁR, aki szereti a diákjait, soha nem diszkriminálja őket, soha nem hasonlítja össze őket egymással, igazán szereti őket, és ennyi.

Az összehasonlítások által megosztott elme, a DUALIZMUS rabszolgája elpusztítja a SZERELMET.

Az ellentétek harcától megosztott elme nem képes megérteni az újat, megkövesedik, megfagy.

Az ELMÉNEK SOK MÉLYSÉGE, Régiója, tudatalatti területei, zuga, de a legjobb a LÉNYEG, a TUDAT, és ez a Központban van.

Amikor a DUALIZMUS véget ér, amikor az elme TELJESSÉ, NYUGODTTÁ, CSENDESSÉ, MÉLYSÉGESSÉ válik, amikor már nem hasonlít össze, akkor felébred A LÉNYEG, A TUDAT, és ez kell, hogy legyen az ALAPVETŐ NEVELÉS igazi célja.

Tegyünk különbséget a TÁRGYIAS és a SZUBJEKTÍV között. A TÁRGYIAS dolgokban éber tudat van. A SZUBJEKTÍV dolgokban alvó tudat, TUDATALATTI.

Csak a TÁRGYIAS TUDAT élvezheti a TÁRGYIAS TUDÁST.

Az intellektuális információ, amelyet jelenleg az összes Iskola, Kollégium és Egyetem Diákjai kapnak, száz százalékban SZUBJEKTÍV.

A TÁRGYIAS TUDÁS nem szerezhető meg TÁRGYIAS TUDAT nélkül.

A Diákoknak először el kell jutniuk az ÖNTUDATHOZ, majd a TÁRGYIAS TUDATHOZ.

Csak a SZERELEM ÚTJÁN juthatunk el a TÁRGYIAS TUDATHOZ és a TÁRGYIAS TUDÁSHOZ.

Meg kell érteni az ELME ÖSSZETETT PROBLÉMÁJÁT, ha igazán be akarjuk járni a SZERELEM ÚTJÁT.