A Halál

Sürgősen, a lehető legalaposabban, az elme minden területén meg kell értenünk, hogy mi valójában a HALÁL maga. Csak így lehetséges valóban, teljes egészében megérteni a halhatatlanságot.

Az, hogy egy szeretett emberünk holttestét látjuk a koporsóban, nem jelenti azt, hogy megértettük a halál misztériumát.

Az Igazság az, ami pillanatról pillanatra ismeretlen. A halálról szóló Igazság sem lehet kivétel.

Az ÉN, ahogy az természetes, mindig halálbiztosítást, kiegészítő garanciát akar, valamilyen tekintélyt, aki gondoskodik arról, hogy jó helyzetünk és bármilyen halhatatlanságunk legyen a félelmetes síron túl.

AZ ÉNMAGAM nem nagyon akar meghalni. AZ ÉN folytatni akarja. AZ ÉN nagyon fél a haláltól.

Az IGAZSÁG nem hit vagy kétely kérdése. Az igazságnak semmi köze a hiszékenységhez, sem a szkepticizmushoz. Az igazság nem ötletek, elméletek, vélemények, fogalmak, előfeltételezések, feltételezések, előítéletek, állítások, tárgyalások stb. kérdése. A halál misztériumáról szóló igazság sem kivétel.

A halál misztériumáról szóló Igazság csak közvetlen tapasztalás útján ismerhető meg.

Lehetetlen közölni a halál VALÓS tapasztalatát azzal, aki nem ismeri azt.

Bármely költő írhat gyönyörű könyveket a SZERELEMRŐL, de lehetetlen közölni az IGAZSÁGOT a SZERELEMRŐL olyan emberekkel, akik soha nem tapasztalták meg azt. Hasonlóképpen azt mondjuk, hogy lehetetlen közölni az igazságot a halálról olyan emberekkel, akik nem élték át azt.

Aki tudni akarja az igazságot a halálról, annak kutatnia, saját maga tapasztalnia, megfelelően keresnie kell. Csak így fedezhetjük fel a halál mély jelentőségét.

A sokéves megfigyelés és tapasztalat lehetővé tette számunkra, hogy megértsük, hogy az embereket nem érdekli igazán a halál mély jelentésének megértése; az embereket csak az érdekli, hogy a túlvilágon folytassák, és ennyi.

Sokan anyagi javakon, presztízsen, családon, hiteken, eszméken, gyermekeken stb. keresztül akarnak folytatni, és amikor megértik, hogy bármilyen pszichológiai folytonosság hiábavaló, múlandó, efemer, instabil, akkor garanciák nélkül érezve magukat, bizonytalanul megijednek, elborzadnak, végtelen félelemmel telnek meg.

Nem akarják megérteni a szegény emberek, nem akarják megérteni, hogy minden, ami folytatódik, az időben bontakozik ki.

Nem akarják megérteni a szegény emberek, hogy minden, ami folytatódik, az idővel hanyatlik.

Nem akarják megérteni a szegény emberek, hogy minden, ami folytatódik, az mechanisztikussá, rutinszerűvé, unalmassá válik.

Sürgős, szükséges, elengedhetetlen, hogy teljes mértékben tudatában legyünk a halál mély jelentésének. Csak így tűnik el a félelem a megszűnéstől.

Az emberiséget gondosan megfigyelve ellenőrizhetjük, hogy az elme mindig a ismertben van elzárva, és azt akarja, hogy az, ami ismert, a síron túl is folytatódjon.

A ismertbe zárt elme soha nem tapasztalhatja meg az ismeretlent, a valódit, az igazit.

Csak az idő palackját a helyes meditációval összetörve tapasztalhatjuk meg az ÖRÖKKÉVALÓT, az IDŐTLENT, a VALÓDIT.

Akik folytatni akarják, azok félnek a haláltól, és a hiteik és elméleteik csak kábítószerként szolgálnak számukra.

A halál önmagában nem félelmetes, valami nagyon szép, fenséges, kimondhatatlan dolog, de a ismertbe zárt elme csak a hit és a szkepticizmus közötti ördögi körben mozog.

Amikor igazán teljes mértékben tudatában vagyunk a halál mély és mély jelentésének, akkor közvetlen tapasztalás útján magunktól fedezzük fel, hogy az Élet és a Halál egy teljes, egységes egészet alkotnak.

A halál az Élet letétje. Az Élet ösvényét a halál patáinak nyomai alkotják.

Az élet meghatározott és meghatározó Energia. A születéstől a halálig különböző típusú energiák áramlanak az emberi szervezetben.

Az egyetlen energiaminőség, aminek az emberi szervezet nem tud ellenállni, az a HALÁL SUGARA. Ennek a sugárnak a feszültsége túl magas. Az emberi szervezet nem tud ellenállni egy ilyen feszültségnek.

Ahogy egy villám széttörhet egy fát, úgy a halál sugara is, amikor átfolyik az emberi szervezeten, elkerülhetetlenül elpusztítja azt.

A halál sugara a halál jelenségét a születés jelenségével köti össze.

A halál sugara nagyon intim elektromos feszültségeket és egy bizonyos kulcsfontosságú hangot hoz létre, amelynek az a meghatározó ereje, hogy kombinálja a géneket a megtermékenyített petesejtben.

A halál sugara az emberi szervezetet alapvető elemeire bontja.

Az EGÓ, az energetikai ÉN sajnos tovább él utódainkban.

Az, hogy mi az Igazság a halálról, mi a halál és a fogantatás közötti intervallum, az nem tartozik az időhöz, és csak a meditáció tudományával tapasztalhatjuk meg.

Az Iskolák, Kollégiumok és Egyetemek Tanárainak meg kell tanítaniuk tanulóiknak azt az utat, amely a VALÓS, az IGAZI megtapasztalásához vezet.