La Paz

A BÉKE nem jöhet az ELMÉN keresztül, mert nem az Elmétől való. A BÉKE a NYUGODT SZÍV édes illata.

A BÉKE nem a projektek, a nemzetközi rendőrség, az ENSZ dolga. OAS, nemzetközi szerződések vagy inváziós seregek, amelyek a BÉKE nevében harcolnak.

Ha igazán igazi BÉKÉT akarunk, meg kell tanulnunk úgy élni, mint a háború idején az őr, mindig éberek és figyelmesek, készséges és rugalmas Elmével, mert a BÉKE nem a romantikus FANTÁZIÁK kérdése, vagy a szép álmok kérdése.

Ha nem tanulunk meg pillanatról pillanatra éber állapotban élni, akkor a BÉKÉHEZ vezető út lehetetlenné, szűkké válik, és miután rendkívül nehézzé vált, végül egy zsákutcába torkollik.

Meg kell érteni, sürgősen tudni kell, hogy a NYUGODT SZÍV hiteles BÉKÉJE nem egy ház, ahová megérkezhetünk, és ahol egy gyönyörű szobalány vár ránk boldogan. A BÉKE nem egy cél, egy hely stb.

A BÉKE üldözése, keresése, projektek készítése róla, harc a nevében, propaganda készítése róla, szervezetek alapítása a munkáért, stb., teljesen abszurd, mert a BÉKE nem az Elmétől való, a BÉKE a nyugodt szív csodálatos illata.

A BÉKE nem megvásárolható és nem eladható, és nem érhető el a MEGBÉKÍTÉSEK, különleges ellenőrzések, rendőrség stb. rendszerével.

Egyes országokban a nemzeti hadsereg járja a vidéket, falvakat pusztít el, embereket gyilkol és állítólagos banditákat végez ki, mindezt állítólag a BÉKE nevében. Egy ilyen eljárás eredménye a BARBÁRSÁG szaporodása.

Az erőszak több erőszakot szül, a gyűlölet több gyűlöletet szül. A BÉKE nem hódítható meg, a BÉKE nem lehet az erőszak eredménye. A BÉKE csak akkor jön el hozzánk, amikor feloldjuk az ÉNt, amikor elpusztítjuk magunkban az összes PSZICHOLÓGIAI tényezőt, amely háborúkat okoz.

Ha BÉKÉT akarunk, szemlélnünk kell, tanulmányoznunk kell, látnunk kell a teljes képet, és nem csak annak egy sarkát.

A BÉKE bennünk születik, amikor gyökeresen megváltoztunk bensőségesen.

Az ellenőrzések, a BÉKE párti szervezetek, a megbékítések stb. kérdése elszigetelt részletek, pontok az élet óceánjában, a LÉTEZÉS teljes képének elszigetelt töredékei, amelyek soha nem oldhatják meg a BÉKE problémáját a maga gyökeres, teljes és végleges formájában.

A teljes formájában kell néznünk a képet, a világ problémája az egyén problémája; ha az EGYÉNNEK nincs BÉKÉJE a belsejében, a társadalom, a világ elkerülhetetlenül háborúban fog élni.

Az iskolák, főiskolák, egyetemek tanárainak a BÉKÉÉRT kell dolgozniuk, hacsak nem szeretik a BARBÁRSÁGOT és az ERŐSZAKOT.

Sürgős, elengedhetetlen, hogy az új generáció tanulóinak megmutassuk a követendő utat, azt a bensőséges utat, amely teljes pontossággal elvezethet bennünket a nyugodt szív hiteles BÉKÉJÉHEZ.

Az emberek nem tudják igazán megérteni, mi az igazi belső BÉKE, és csak azt akarják, hogy senki ne álljon az útjukba, ne zavarják őket, ne háborgassák őket, még akkor sem, ha saját felelősségükre és kockázatukra veszik a jogot, hogy zavarják, háborgassák és megkeserítsék embertársaik életét.

Az emberek soha nem tapasztalták meg az igazi BÉKÉT, és csak abszurd véleményeik, romantikus ideáljaik, téves elképzeléseik vannak róla.

A tolvajok számára a BÉKE az lenne, ha büntetlenül lophatnának anélkül, hogy a rendőrség az útjukba állna. A csempészek számára a BÉKE az lenne, ha mindenütt becsempészhetnék az áruikat anélkül, hogy a hatóságok megakadályoznák őket. A nép éheztetői számára a BÉKE az lenne, ha drágán adhatnának el mindent, kizsákmányolva jobbra és balra anélkül, hogy a kormányhivatalos ellenőrei megtiltanák nekik. A prostituáltak számára a BÉKE az lenne, ha élvezhetnék az öröm ágyaikat és szabadon kizsákmányolhatnák az összes férfit anélkül, hogy az egészségügyi vagy rendőrségi hatóságok bármiben is beavatkoznának az életükbe.

Mindenki kitalál az elméjében ötvenezer abszurd fantáziát a BÉKÉRŐL. Mindenki megpróbál egy önző falat emelni maga köré hamis ötletekből, hiedelmekből, véleményekből és abszurd elképzelésekből arról, hogy mi a BÉKE.

Mindenki a maga módján akar BÉKÉT, a saját hóbortjai, ízlései, szokásai, téves szokásai stb. szerint. Mindenki be akar zárkózni egy fantasztikus, védőfal mögé, azzal a céllal, hogy a saját, tévesen felfogott BÉKÉJÉT élje.

Az emberek harcolnak a BÉKÉÉRT, vágyják, akarják, de nem tudják, mi az a BÉKE. Az emberek csak azt akarják, hogy ne zavarják őket, hogy mindenki nagyon nyugodtan és kényelmesen csinálhassa a maga ördögségeit. Ezt nevezik ők BÉKÉNEK.

Nem számít, milyen ördögségeket csinálnak az emberek, mindenki azt hiszi, hogy amit csinál, az jó. Az emberek még a legrosszabb bűncselekményekre is találnak mentséget. Ha a részeg szomorú, azért iszik, mert szomorú. Ha a részeg vidám, azért iszik, mert vidám. A részeg mindig igazolja az alkoholizmus bűnét. Így vannak ezzel az emberek, minden bűncselekményre találnak mentséget, senki sem tartja magát gonosznak, mindenki igazságosnak és becsületesnek vallja magát.

Sok csavargó tévesen feltételezi, hogy a BÉKE az, ha valaki munka nélkül élhet, nagyon nyugodtan és minden erőfeszítés nélkül egy csodálatos, romantikus fantáziákkal teli világban.

A BÉKÉRŐL millió téves vélemény és elképzelés létezik. Ebben a fájdalmas világban, amelyben élünk: mindenki a maga fantasztikus BÉKÉJÉT keresi, a véleményeinek a békéjét. Az emberek a saját álmaik békéjét, a béke különleges típusát akarják látni a világban, bár magukban mindenki hordozza azokat a pszichológiai tényezőket, amelyek háborúkat, ellenségeskedéseket, mindenféle problémát okoznak.

A világválság idején mindenki, aki híressé akar válni, BÉKE párti szervezeteket alapít, propagandát folytat és a BÉKE bajnokává válik. Nem szabad elfelejtenünk, hogy sok ravasz politikus NOBEL-békedíjat nyert, még akkor is, ha a saját számlájukra egy egész temetőjük van, és valamilyen formában titokban meggyilkoltattak sok embert, amikor attól tartottak, hogy elhomályosítják őket.

Vannak az emberiségnek igazi tanítói is, akik feláldozzák magukat, tanítva a Föld minden helyén az ÉN feloldásának Tanát. Ezek a tanítók saját tapasztalatból tudják, hogy csak a bennünk lévő Mefisztó feloldásával ér el minket a szív békéje.

Amíg minden egyénben létezik a gyűlölet, a kapzsiság, az irigység, a féltékenység, a vagyonszerzési vágy, a becsvágy, a harag, a büszkeség stb. stb., addig elkerülhetetlenül lesznek háborúk.

Ismerünk a világon sok embert, akik azt állítják, hogy megtalálták a BÉKÉT. Amikor alaposan tanulmányoztuk ezeket az embereket, bizonyítani tudtuk, hogy távolról sem ismerik a BÉKÉT, és hogy csak bezárkóztak valamilyen magányos és vigasztaló szokásba, vagy valamilyen különleges hitbe stb., de valójában ezek az emberek távolról sem tapasztalták meg azt, ami a nyugodt szív igazi BÉKÉJE. Valójában ezek a szegény emberek csak egy mesterséges békét hoztak létre maguknak, amelyet tudatlanságukban összetévesztenek a SZÍV HITELOS BÉKÉJÉVEL.

Abszurd dolog a BÉKÉT a saját előítéleteink, hiedelmeink, előzetes elképzeléseink, vágyaink, szokásaink stb. téves falai között keresni.

Amíg az Elmében léteznek azok a pszichológiai tényezők, amelyek ellenségeskedéseket, nézeteltéréseket, problémákat, háborúkat okoznak, addig nem lesz igazi BÉKE.

Az autentikus BÉKE a bölcsen megértett törvényes szépségből származik.

A nyugodt szív szépsége a valódi belső BÉKE édes illatát árasztja.

Sürgősen meg kell érteni a barátság szépségét és a udvariasság illatát.

Sürgősen meg kell érteni a nyelv szépségét. Szükséges, hogy szavaink magukban hordozzák az őszinteség lényegét. Soha ne használjunk ritmustalan, diszharmonikus, durva, abszurd szavakat.

Minden szónak igazi szimfóniának kell lennie, minden mondatnak tele kell lennie szellemi szépséggel. Éppolyan rossz beszélni, amikor hallgatni kell, és hallgatni, amikor beszélni kell. Vannak bűnös csendek és vannak becstelen szavak.

Vannak esetek, amikor beszélni bűncselekmény, vannak esetek, amikor hallgatni is bűncselekmény. Beszélni kell, amikor beszélni kell, és hallgatni kell, amikor hallgatni kell.

Ne játsszunk a szóval, mert ez komoly felelősség.

Minden szót meg kell vizsgálni, mielőtt kiejtenénk, mert minden szó sok hasznosat és sok haszontalanat, sok hasznot vagy sok kárt okozhat a világban.

Vigyáznunk kell a gesztusainkra, a viselkedésünkre, a ruházatunkra és mindenféle cselekedetünkre. A gesztusaink, a ruháink, az asztalhoz való ülésünk, az étkezésünk, a módszerünk, ahogyan az emberekkel foglalkozunk a szobában, az irodában, az utcán stb., mindig telve legyenek szépséggel és harmóniával.

Meg kell érteni a jóság szépségét, érezni a jó zene szépségét, szeretni a kreatív művészet szépségét, finomítani a gondolkodásunkat, az érzéseinket és a cselekedeteinket.

A legfőbb szépség csak akkor születhet meg bennünk, amikor az ÉN gyökeresen, teljesen és véglegesen meghalt.

Csúnyák, szörnyűek, undorítóak vagyunk, amíg a PSZICHOLÓGIAI ÉN bennünk van és él. A szépség a maga teljességében lehetetlen bennünk, amíg a PLURALIZÁLT ÉN létezik.

Ha hiteles BÉKÉT akarunk, kozmikus porrá kell redukálnunk az ÉNt. Csak így lesz belső szépség bennünk. Ebből a szépségből születik meg bennünk a szeretet varázsa és a szív igazi BÉKÉJE.

A TEREMTŐ BÉKE rendet hoz magunkban, megszünteti a zavart és törvényes boldogsággal tölt el bennünket.

Tudni kell, hogy az elme nem tudja megérteni, mi az igazi BÉKE. Sürgősen meg kell érteni, hogy a nyugodt szív békéje nem ér el minket erőfeszítéssel, vagy azáltal, hogy tagjai vagyunk egy BÉKE propagandájával foglalkozó társaságnak vagy szervezetnek.

Az autentikus béke teljesen természetes és egyszerű módon jön el hozzánk, amikor visszaszerezzük az ártatlanságot az elmében és a szívben, amikor olyan finom és gyönyörű gyermekekké válunk, akik érzékenyek minden szépre és minden csúnyára, minden jóra és minden rosszra, minden édesre és minden keserűre.

Vissza kell hódítani az elveszett gyermekkort, mind az elmében, mind a szívben.

A BÉKE valami hatalmas, kiterjedt, végtelen dolog, nem valami, amit az elme alkotott, nem lehet egy szeszély eredménye vagy egy ötlet terméke. A béke egy atomi anyag, amely túl van jón és rosszon, egy anyag, amely túl van minden erkölcsön, egy anyag, amely az ABSZOLÚT méhéből árad.