Az Egyszerűség

Sürgős, elengedhetetlen a teremtő megértés fejlesztése, mert ez hozza el az embernek az élet valódi szabadságát. Megértés nélkül lehetetlen megszerezni a mélyreható elemzés hiteles kritikai képességét.

Az iskolák, főiskolák és egyetemek tanárainak az önkritikus megértés útján kell vezetniük tanítványaikat.

Előző fejezetünkben már alaposan tanulmányoztuk az irigység folyamatait, és ha véget akarunk vetni a féltékenység minden árnyalatának, legyen az vallási, szenvedélyes stb., teljes mértékben tudatosítanunk kell, hogy mi is valójában az irigység, mert csak az irigység végletes és bensőséges megértésével tudjuk megszüntetni a féltékenységet minden formáját.

A féltékenység tönkreteszi a házasságokat, a féltékenység tönkreteszi a barátságokat, a féltékenység vallási háborúkat, testvérgyűlöletet, gyilkosságokat és mindenféle szenvedést okoz.

Az irigység minden végtelen árnyalatával fennkölt célok mögé rejtőzik. Irigység van abban, aki értesült fennkölt szentek, mahatmák vagy guruk létezéséről, és ő is szent akar lenni. Irigység van abban a filantrópban, aki arra törekszik, hogy felülmúlja a többi filantrópot. Irigység van minden olyan egyénben, aki erényekre vágyik, mert értesüléseket kapott, mert az elméjében adatok vannak a szent, erényekkel teli egyének létezéséről.

A szentté válás vágyának, az erényessé válás vágyának, a naggyá válás vágyának az alapja az irigység.

A szentek az erényeikkel sok kárt okoztak. Eszünkbe jut egy olyan ember esete, aki magát nagyon szentnek tartotta.

Egy alkalommal egy éhes és nyomorúságos költő dörömbölt az ajtaján, hogy átadjon egy gyönyörű verset, amelyet kifejezetten a mi történetünk szentjének szentelt. A költő csak egy érmére várt, hogy élelmet vegyen kimerült és megöregedett testének.

A költő mindenre számított, csak sértésre nem. Nagy volt a meglepetése, amikor a szent jámbor tekintettel és ráncolt homlokkal becsukta az ajtót, és azt mondta a szerencsétlen költőnek: “tűnj innen, barátom, el, el… én nem szeretem az ilyen dolgokat, gyűlölöm a hízelgést… nem szeretem a világ hiúságait, ez az élet illúzió… én az alázat és a szerénység útját járom.” A szerencsétlen költő, aki csak egy érmét szeretett volna, ehelyett a szent sértését kapta, a szavakat, amelyek fájnak, a pofont, és megtört szívvel és darabokra tört lantjával lassan… lassan… lassan ment végig a város utcáin.

Az új generációnak a hiteles megértés alapján kell felemelkednie, mert ez teljesen teremtő.

Az emlékezet és az emlékezés nem teremtő. Az emlékezet a múlt sírja. Az emlékezet és az emlékezés halál.

Az igazi megértés a teljes felszabadulás pszichológiai tényezője.

Az emlékezet emlékei soha nem hozhatnak igazi felszabadulást, mert a múlthoz tartoznak, és ezért halottak.

A megértés nem a múlt és nem is a jövő dolga. A megértés ahhoz a pillanathoz tartozik, amelyet itt és most élünk. Az emlékezet mindig a jövő gondolatát hozza.

Sürgős a tudományt, a filozófiát, a művészetet és a vallást tanulmányozni, de a tanulmányokat nem szabad az emlékezet hűségére bízni, mert az nem hűséges.

Abszurd a tudást az emlékezet sírjába helyezni. Ostoba a múlt gödrébe temetni azokat a tudásokat, amelyeket meg kell értenünk.

Soha nem szólhatunk a tanulás, a bölcsesség, a tudomány ellen, de összeegyeztethetetlennek tűnik a tudás élő ékszereit az emlékezet romlott sírja közé helyezni.

Szükségessé válik a tanulás, szükségessé válik a kutatás, szükségessé válik az elemzés, de mélyen el kell gondolkodnunk azon, hogy az elme minden szintjén megértsük.

Az igazán egyszerű ember mélyen megértő és egyszerű elmével rendelkezik.

Az életben nem az a fontos, hogy mit halmoztunk fel az emlékezet sírjában, hanem az, amit megértettünk, nem csak intellektuális szinten, hanem az elme különböző tudatalatti, öntudatlan területein is.

A tudománynak, a tudásnak azonnali megértéssé kell válnia. Amikor a tudás, amikor a tanulmány valódi teremtő megértéssé alakult, akkor azonnal megértünk minden dolgot, mert a megértés azonnalivá, pillanatnyivá válik.

Az egyszerű emberben nincsenek bonyodalmak az elmében, mert az elme minden bonyodalma az emlékezetnek köszönhető. A bennünk élő machiavellista ÉN felhalmozott emlékezet.

Az élet tapasztalatait valódi megértéssé kell alakítani.

Amikor a tapasztalatok nem alakulnak megértéssé, amikor a tapasztalatok az emlékezetben folytatódnak, akkor a sír rothadását alkotják, amely felett az értelem csalfa és luciferi lángja ég.

Tudni kell, hogy a mindenféle spiritualitástól teljesen megfosztott állati értelem csupán az emlékezet verbalizálása, a sírláng, amely a halotti leplen ég.

Az egyszerű embernek szabad elméje van a tapasztalatoktól, mert azok tudattá váltak, teremtő megértéssé alakultak.

A halál és az élet szorosan összefüggnek. Csak a mag elhalásával születik meg a növény, csak a tapasztalat elhalásával születik meg a megértés. Ez a valódi átalakulás folyamata.

A bonyolult embernek emlékezete tele van tapasztalatokkal.

Ez bizonyítja teremtő megértésének hiányát, mert amikor a tapasztalatokat teljes mértékben megértik az elme minden szintjén, megszűnnek tapasztalatként létezni, és megértésként születnek újjá.

Először tapasztalni kell, de nem szabad a tapasztalat területén maradnunk, mert akkor az elme bonyolulttá válik és nehéz lesz. Intenzíven kell élni az életet, és minden tapasztalatot valódi teremtő megértéssé kell alakítani.

Teljesen tévednek azok, akik tévesen azt feltételezik, hogy ahhoz, hogy megértőek, egyszerűek és szerények legyünk, el kell hagynunk a világot, koldusokká kell válnunk, elszigetelt kunyhókban kell élnünk, és elegáns ruha helyett ágyékkötőt kell viselnünk.

Sok remete, sok magányos remete, sok koldus nagyon bonyolult és nehéz elmével rendelkezik.

Értelmetlen elvonulni a világtól és remeteként élni, ha az emlékezet tele van olyan tapasztalatokkal, amelyek feltételezik a gondolat szabad áramlását.

Értelmetlen remeteként élni, szent életet akarva élni, ha az emlékezet tele van olyan információkkal, amelyeket nem értettek meg megfelelően, amelyek nem tudatosultak az elme különböző zugaiban, folyosóin és tudattalan régióiban.

Azok, akik az intellektuális információkat valódi teremtő megértéssé alakítják, akik az élet tapasztalatait valódi mélyreható megértéssé alakítják, azoknak semmi sincs az emlékezetükben, pillanatról pillanatra élnek, tele valódi teljességgel, egyszerűvé és szerénysé váltak, még akkor is, ha fényűző rezidenciákban és a városi élet keretein belül élnek.

A kisgyermekek hét éves koruk előtt tele vannak egyszerűséggel és valódi belső szépséggel, mert csak az élet élő LÉNYEGE fejeződik ki rajtuk keresztül a PSZICHOLÓGIAI ÉN teljes hiányában.

Vissza kell hódítanunk az elveszett gyermekkorunkat a szívünkben és az elménkben. Vissza kell hódítanunk az ártatlanságot, ha valóban boldogok akarunk lenni.

A mélyreható megértéssé alakított tapasztalatok és tanulmányok nem hagynak maradékot az emlékezet sírjában, és akkor egyszerűvé, szerénysé, ártatlanná, boldoggá válunk.

A tapasztalatok és a megszerzett tudás mélyreható átgondolása, a mély önkritika, a bensőséges pszichoanalízis mindent mélyreható teremtő megértéssé alakít, átalakít. Ez a bölcsességből és szeretetből született hiteles boldogság útja.