Szülők és Tanárok

A KÖZOKTATÁS legsúlyosabb problémája nem az általános iskolás, középiskolás vagy érettségiző diákok, hanem a SZÜLŐK és a TANÁROK.

Ha a Szülők és a Tanárok nem ismerik önmagukat, nem képesek megérteni a gyermeket, ha nem tudják mélyen megérteni a kapcsolataikat ezekkel a lényekkel, akik élni kezdenek, ha csak a tanítványaik értelmének művelésével törődnek, hogyan teremthetünk egy újfajta oktatást?

A gyermek, a tanuló az iskolába megy, hogy tudatos útmutatást kapjon, de ha a Tanárok szűk látókörűek, konzervatívak, reakciósak, akadályozók, akkor a diák is ilyen lesz.

A pedagógusoknak át kell képezniük magukat, meg kell ismerniük önmagukat, felül kell vizsgálniuk minden tudásukat, meg kell érteniük, hogy egy Új Korszakba lépünk.

A pedagógusok átalakulásával a közoktatás is átalakul.

A PEDAGÓGUSOKAT KÉPEZNI a legnehezebb, mert aki sokat olvasott, akinek diplomája van, akinek tanítania kell, aki iskolai tanárként dolgozik, az már olyan, amilyen, az elméje bele van zárva abba az ötvenezer elméletbe, amelyet tanulmányozott, és már nem változik meg még ágyúval sem.

A Tanároknak azt kellene tanítaniuk, HOGYAN GONDOLKOZZANAK, de sajnos csak azzal törődnek, hogy MEGMONDJÁK, MIRE KELL GONDOLNIUK.

A Szülők és a Tanárok tele vannak szörnyű gazdasági, társadalmi, érzelmi stb. gondokkal.

A Szülők és a Tanárok többnyire a saját konfliktusaikkal és fájdalmaikkal vannak elfoglalva, nem igazán érdeklődnek komolyan az “ÚJ HULLÁM” fiúk és lányok által felvetett problémák tanulmányozása és megoldása iránt.

Hatalmas mentális, erkölcsi és társadalmi degeneráció létezik, de a szülők és a tanárok tele vannak szorongással és személyes gondokkal, és csak arra van idejük, hogy a gyermekeik gazdasági helyzetére gondoljanak, hogy szakmát adjanak nekik, hogy ne haljanak éhen, és ennyi.

A közhiedelemmel ellentétben a legtöbb szülő nem szereti igazán a gyermekeit, ha szeretnék őket, harcolnának a közjóért, törődnének a KÖZOKTATÁS problémáival, hogy valódi változást érjenek el.

Ha a szülők igazán szeretnék a gyermekeiket, nem lennének háborúk, nem emelnék ki annyira a családot és a nemzetet a világ egészével szemben, mert ez problémákat, háborúkat, káros megosztottságokat, pokoli környezetet teremt a fiainknak és lányainknak.

Az emberek tanulnak, felkészülnek arra, hogy orvosok, mérnökök, ügyvédek stb. legyenek, és ehelyett nem készülnek fel arra a legsúlyosabb és legnehezebb feladatra, ami a szülőség.

Ez a családi egoizmus, ez a felebaráti szeretet hiánya, ez a családi elszigeteltség politikája száz százalékban abszurd, mert a társadalmi hanyatlás és állandó degeneráció tényezőjévé válik.

A fejlődés, az igazi forradalom csak azáltal lehetséges, hogy leromboljuk azokat a híres kínai falakat, amelyek elválasztanak, elszigetelnek bennünket a világ többi részétől.

Mindannyian EGY Család vagyunk, és abszurd kínozni egymást, csak a velünk együtt élő néhány embert tekinteni családnak stb.

A család EGOISTA kizárólagossága megakadályozza a társadalmi fejlődést, megosztja az embereket, háborúkat, kiváltságos kasztokat, gazdasági problémákat stb. teremt.

Amikor a szülők igazán szeretik a gyermekeiket, porrá zúzzák a falakat, az elszigeteltség utálatos kerítéseit, és akkor a család megszűnik egoista és abszurd kör lenni.

A család egoista falainak ledőlésével testvéri közösség jön létre minden más szülővel, a Tanárokkal, az egész társadalommal.

Az IGAZI TESTVÉRISÉG eredménye az IGAZI TÁRSADALMI ÁTALAKULÁS, az oktatási ágazat hiteles FORRADALMA egy jobb világért.

A PEDAGÓGUS-nak tudatosabbnak kell lennie, össze kell hívnia a Szülőket, a Szülői Munkaközösséget, és világosan kell beszélnie velük.

Szükséges, hogy a szülők megértsék, hogy a közoktatás feladata a szülők és a tanárok közötti kölcsönös együttműködés szilárd alapjain valósul meg.

Szükséges elmondani a szülőknek, hogy az ALAPVETŐ OKTATÁS szükséges az új Generációk felemeléséhez.

Elengedhetetlen elmondani a szülőknek, hogy az intellektuális képzés szükséges, de nem minden, kell valami több is, meg kell tanítani a fiúkat és lányokat, hogy megismerjék önmagukat, megismerjék saját hibáikat, saját pszichológiai hiányosságaikat.

Meg kell mondani a szülőknek, hogy a gyermekeket SZERETETBŐL kell nemzeni, nem ÁLLATI SZENVEDÉLYBŐL.

Kegyetlen és könyörtelen dolog állati vágyainkat, erőszakos szexuális szenvedélyeinket, morbid szentimentalizmusunkat és bestiális érzelmeinket utódainkra vetíteni.

A Fiúk és Lányok a mi saját kivetítéseink, és bűn fertőzni a Világot bestiális kivetítésekkel.

Az Iskolák, Főiskolák és Egyetemek Tanárainak össze kell gyűjteniük a szülőket az előadóteremben azzal a nemes céllal, hogy megtanítsák nekik a gyermekeikkel és a Társadalommal és a Világgal szembeni erkölcsi felelősség útját.

A PEDAGÓGUSOK-nak kötelességük MAGUKAT KÉPEZNI és a Szülőket tájékoztatni.

Szükségünk van igazán szeretni, hogy átalakítsuk a világot. Össze kell fognunk, hogy együtt emeljük fel az Új Korszak csodálatos Templomát, amely ebben a pillanatban a gondolat fenséges mennydörgése közepette kezdődik.