Mit Gondoljunk. Hogyan Gondolkozzunk.

Otthon és az iskolában a szülők és a tanárok mindig megmondják, mit gondoljunk, de soha életünkben nem tanítják meg, HOGYAN GONDOLKOZZUNK.

Azt tudni, mit gondoljunk, viszonylag nagyon könnyű. Szüleink, tanáraink, gyámjaink, könyvszerzőink stb. stb. stb. mindegyik a maga módján diktátor, mindegyik azt akarja, hogy az ő diktátumaik, követeléseik, elméleteik, előítéleteik stb. szerint gondolkodjunk.

Az elme diktátorai úgy elszaporodtak, mint a gaz. Mindenhol ott van egy perverz hajlam arra, hogy rabszolgasorba döntsék mások elméjét, palackba zárják, arra kényszerítsék, hogy bizonyos normákon, előítéleteken, iskolákon belül éljenek stb.

Az elme több millió DIKTÁTORA soha nem akarta tisztelni senki mentális szabadságát. Ha valaki nem úgy gondolkodik, mint ők, akkor perverznek, hitehagyottnak, tudatlannak stb. bélyegzik.

Mindenki rabszolgasorba akarja dönteni az egész világot, mindenki le akarja tiporni mások szellemi szabadságát. Senki sem akarja tisztelni mások gondolkodásának szabadságát. Mindenki BÖLCSNEK, ÉRTELMESNEK, CSODÁLATOSNAK érzi magát, és természetesen azt akarja, hogy mások is olyanok legyenek, mint ő, hogy példaképükké tegyék, hogy úgy gondolkodjanak, mint ő.

Túl sokat bántalmazták az elmét. Figyeljétek meg a KERESKEDŐKET és a hirdetéseiket az újságokon, a rádióban, a televízióban stb. stb. stb. A kereskedelmi propaganda diktatórikus formában zajlik! Vegyen ilyen szappant! Ilyen cipőt! Ennyi pesót! Ennyi dollárt! Vegye meg most! Azonnal! Ne hagyja holnapra! Azonnal kell! stb. Már csak az hiányzik, hogy azt mondják, ha nem engedelmeskedsz, börtönbe zárunk vagy meggyilkolunk.

Az apa erővel akarja a fiába ültetni az ötleteit, és az iskolai tanár megrója, megbünteti és rossz jegyeket ad, ha a fiú vagy a lány nem fogadja el DIKTATORIKUSAN a tanár ötleteit.

Az emberiség fele a másik fele elméjét akarja rabszolgasorba dönteni. Ez a hajlam, hogy rabszolgasorba döntsük mások elméjét, azonnal szembetűnő, amikor a fekete történelem fekete lapját tanulmányozzuk.

Mindenhol léteztek és léteznek VÉRES DIKTATÚRÁK, amelyek arra törekszenek, hogy rabszolgasorba döntsék a népeket. Véres diktatúrák, amelyek megmondják, mit kell gondolniuk az embereknek. Jaj annak!, aki megpróbál szabadon gondolkodni: az elkerülhetetlenül koncentrációs táborokba, Szibériába, börtönbe, kényszermunkára, bitófára, kivégzésre, száműzetésbe stb. kerül.

Sem a TANÁROK és TANÍTÓNŐK, sem a SZÜLŐK, sem a könyvek nem akarják megtanítani a HOGYAN GONDOLKOZZUNK-ot.

Az emberek imádják arra kényszeríteni a másikat, hogy úgy gondolkodjon, ahogy szerintük kell, és világos, hogy ebben mindenki a maga módján DIKTÁTOR, mindenki azt hiszi, hogy övé az utolsó szó, mindenki szilárdan hiszi, hogy mindenki másnak úgy kell gondolkodnia, mint neki, mert ő a legjobb a legjobbak közül.

Szülők, tanárok, munkaadók stb. stb. stb. megróják és újra megróják a beosztottjaikat.

Szörnyű az az emberiségben rejlő borzalmas hajlam, hogy ne tiszteljék a másikat, letiporják mások elméjét, kalitkába zárják, bezárják, rabszolgasorba döntik, láncra verik mások gondolatait.

A férj erővel a felesége fejébe akarja ültetni az ötleteit, a tanításait, az eszméit stb., és a feleség is ugyanezt akarja tenni. A férj és a feleség sokszor összeegyeztethetetlen eszmék miatt válnak el. A házastársak nem akarják megérteni, hogy tiszteletben kell tartaniuk mások szellemi szabadságát.

Egyetlen házastársnak sincs joga rabszolgasorba dönteni egy másik házastárs elméjét. Valójában mindenki tiszteletet érdemel. Mindenkinek joga van úgy gondolkodni, ahogy akar, gyakorolni a vallását, ahhoz a politikai párthoz tartozni, amelyikhez akar.

Az iskolás fiúkat és lányokat arra kényszerítik, hogy erővel ilyen és ilyen eszmékben gondolkodjanak, de nem tanítják meg őket, hogyan kezeljék az elméjüket. A gyerekek elméje gyengéd, rugalmas, képlékeny, a régieké pedig már kemény, rögzült, mint az agyag egy formában, már nem változik, már nem tud változni. A gyerekek és a fiatalok elméje sok változásra képes, meg tud változni.

A gyerekeket és a fiatalokat meg lehet tanítani, HOGYAN GONDOLKOZZANAK. Az időseket nagyon nehéz megtanítani, HOGYAN GONDOLKOZZANAK, mert ők már olyanok, amilyenek, és úgy halnak meg. Nagyon ritka, hogy az életben találkozunk olyan öreggel, aki radikálisan meg akar változni.

Az emberek elméjét gyermekkoruktól formálják. Ezt szeretik a szülők és az iskolai tanárok csinálni. Élvezik a gyerekek és a fiatalok elméjének formálását. A formába öntött elme valójában kondicionált, rabszolga elme.

Szükséges, hogy az iskolai TANÁROK és TANÍTÓNŐK eltörjék az elme bilincseit. Sürgős, hogy a tanárok tudják a gyerekek elméjét a valódi szabadság felé irányítani, hogy ne hagyják magukat tovább rabszolgasorba dönteni. Elengedhetetlen, hogy a tanárok megtanítsák a tanulóknak, HOGYAN KELL GONDOLKODNI.

A tanároknak meg kell érteniük, hogy meg kell tanítaniuk a tanulóknak az elemzés, a meditáció, a megértés útját. Egyetlen megértő ember sem fogadhat el soha semmit dogmatikusan. Először sürgősen utána kell nézni. Megérteni, érdeklődni, mielőtt elfogadjuk.

Más szavakkal azt mondjuk, hogy nem kell elfogadni, hanem kutatni, elemezni, meditálni és megérteni. Ha a megértés teljes, az elfogadás szükségtelen.

Semmit sem ér telezsúfolni a fejünket intellektuális információval, ha az iskola elvégzése után NEM TUDUNK GONDOLKOZNI, és tovább folytatjuk ÉLŐ AUTOMATÁKKÉNT, gépekként, megismételve szüleink, nagyszüleink és dédszüleink stb. ugyanazt a rutinját. Mindig ugyanazt ismételjük, gépek életét éljük, a háztól az irodába és az irodától a házig, összeházasodunk, hogy gyerekcsináló gépekké váljunk, ez nem élet, és ha ezért tanulunk, és ezért járunk iskolába és főiskolára és egyetemre tíz vagy tizenöt évig, jobb lenne nem tanulni.

MAHATMA GANDHI nagyon különleges ember volt. A protestáns lelkészek sokszor órákig ültek az ajtajában, és azért küzdöttek, hogy a protestáns formájában kereszténnyé térítsék. Gandhi nem fogadta el a lelkészek tanítását, de nem is utasította el, MEGYÉRTETTE, TISZTELTE, és ennyi. A MAHATMA sokszor azt mondta: “Én bráhmin, zsidó, keresztény, mohamedán stb. vagyok.” A MAHATMA megértette, hogy minden vallás szükséges, mert mindegyik ugyanazokat az ÖRÖK ÉRTÉKEKET őrzi.

Valamely tanítás VAGY fogalom elfogadása vagy elutasítása a mentális éretlenséget mutatja. Amikor elutasítunk vagy elfogadunk valamit, az azért van, mert nem értettük meg. Ahol MEGOLDÁS van, ott az elfogadás vagy elutasítás felesleges.

A hívő elme, a nem hívő elme, a kételkedő elme, TUDATLAN elme. A BÖLCSESSÉG útja nem a HIVÉS vagy a NEM HIVÉS vagy a KÉTELKEDÉS. A BÖLCSESSÉG útja az ÉRDEKLŐDÉS, az elemzés, a meditáció és a TAPASZTALÁS.

Az IGAZSÁG pillanatról pillanatra az ismeretlen. Az igazságnak semmi köze ahhoz, amit az ember hisz vagy nem hisz, sem a szkepticizmushoz. Az IGAZSÁG nem valaminek az elfogadása vagy elutasítása. Az IGAZSÁG a TAPASZTALÁS, a MEGÉLÉS, a MEGOLDÁS kérdése.

A TANÁROK minden erőfeszítése végső soron arra kell irányuljon, hogy a tanulókat elvezesse a valós, az igaz megtapasztalásához.

SÜRGŐS, hogy a TANÁROK és TANÍTÓNŐK felhagyjanak azzal az elavult és káros tendenciával, amely mindig is a gyerekek PLASZTIKUS és KÉPLÉKENY elméjének FORMÁLÁSÁRA irányult. Abszurd, hogy FELNŐTT emberek, tele előítéletekkel, szenvedélyekkel, elavult előfeltételezésekkel stb., így letiporják a gyerekek és a fiatalok elméjét, és megpróbálják az elméjüket a saját avas, ügyetlen, elavult elképzeléseik szerint formálni.

Jobb tiszteletben tartani a TANULÓK SZELLEMI SZABADSÁGÁT, tiszteletben tartani mentális készségüket, alkotói spontaneitásukat. A tanároknak nincs joguk kalitkába zárni a tanulók elméjét.

A legfontosabb nem az, hogy DIKTÁLJUK a tanulók ELMÉJÉNEK, mit kell gondolniuk, hanem az, hogy teljes mértékben megtanítsuk nekik, HOGYAN GONDOLKOZZANAK. Az ELME a TUDÁS eszköze, és a TANÁROKNAK meg kell tanítaniuk a tanulóiknak, hogyan kezeljék bölcsen ezt az eszközt.