Tudni Hallgatni

A világon sok szónok van, akik elbűvölnek ékesszólásukkal, de kevés ember tud hallgatni.

Hallgatni tudni nagyon nehéz, kevés ember van, aki igazán tud hallgatni.

AMIKOR A MESTER, a tanárnő, az előadó beszél, a hallgatóság nagyon figyelmesnek tűnik, mintha részletesen követné a szónok minden szavát, minden azt a benyomást kelti, hogy hallgatnak, hogy éberek, de minden egyén pszichológiai mélyén van egy titkár, aki lefordítja a szónok minden szavát.

EZ A TITKÁR AZ ÉN, A MAGAM, AZ ÖNMAGAM. Az említett titkár munkája a szónok szavainak félreértelmezése, rossz fordítása.

AZ ÉN előítéletei, előfeltételezései, félelmei, büszkesége, szorongásai, elképzelései, emlékei stb. szerint fordít.

Az iskolában a tanulók, a hallgatók, az egyének, akik együttesen alkotják a hallgatóságot, valójában nem a szónokot hallgatják, hanem saját magukat hallgatják, a saját ÉNJÜKET hallgatják, a szeretett MAQUIAVÉLISTA ÉNJÜKET, amely nem hajlandó elfogadni a VALÓSÁGOT, az IGAZSÁGOT, a LÉNYEGEST.

Csak ÉBERSÉGI ÚJDONSÁG állapotában, a múlt súlyától mentes SPONTÁN ELMÉVEL, a teljes FOGADÓKÉSZSÉG állapotában tudunk valóban hallgatni anélkül, hogy az ÉN, A MAGAM, AZ ÖNMAGAM, AZ ÉN nevű rossz előjelű, rettenetes titkár beavatkozna.

Amikor az elme a memória által kondicionált, csak azt ismétli, ami felhalmozódott.

A sok-sok tegnapi nap tapasztalatai által kondicionált Elme csak a múlt zavaros lencséin keresztül láthatja a jelent.

HA HALLGATNI AKARUNK, ha meg akarunk tanulni hallgatni, hogy felfedezzük az újat, a pillanatnyiság filozófiája szerint kell élnünk.

Sürgősen kell pillanatról pillanatra élni a múlt gondjai és a jövő tervei nélkül.

AZ IGAZSÁG pillanatról pillanatra az ismeretlen, elménknek mindig ébernek, teljes figyelemnek kell lennie, előítéletektől és előfeltételezésektől mentesnek kell lennie ahhoz, hogy valóban fogékony legyen.

Az iskolai tanároknak meg kell tanítaniuk diákjaiknak annak a mély jelentőségét, hogy tudni kell hallgatni.

Meg kell tanulni bölcsen élni, megerősíteni érzékeinket, finomítani viselkedésünket, gondolatainkat, érzéseinket.

Semmi értelme nagy akadémiai kultúrával rendelkezni, ha nem tudunk hallgatni, ha nem vagyunk képesek pillanatról pillanatra felfedezni az újat.

Finomítanunk kell a figyelmet, finomítanunk kell a modorunkat, finomítanunk kell személyünket, a dolgokat stb.

Lehetetlen igazán kifinomultnak lenni, ha nem tudunk hallgatni.

A nyers, durva, leromlott, degenerált elmék soha nem tudnak hallgatni, soha nem tudják felfedezni az újat, ezek az elmék csak rosszul értik, csak helytelenül értik az ÉN, A MAGAM, AZ ÉN nevű sátáni titkár abszurd fordításait.

Kifinomultnak lenni nagyon nehéz dolog, és teljes figyelmet igényel. Valaki lehet nagyon kifinomult személy a divatban, öltönyökben, ruhákban, kertekben, autókban, barátságokban, mégis a bensőjében durva, nyers, nehéz maradhat.

Aki pillanatról pillanatra tud élni, az valóban a valódi kifinomultság útján jár.

Aki fogékony, spontán, ép, éber elmével rendelkezik, az az autentikus kifinomultság útján jár.

Aki megnyílik minden új felé, elhagyva a múlt súlyát, az előfeltételezéseket, az előítéleteket, a bizalmatlanságot, a fanatizmust stb., az diadalmasan jár a törvényes kifinomultság útján.

A degenerált elme a múltba, az előfeltételezésekbe, a büszkeségbe, a hiúságba, az előítéletekbe stb. van bezárva.

A degenerált elme nem tudja meglátni az újat, nem tud hallgatni, a HIÚSÁG kondicionálja.

A MARXIZMUS-LENINIZMUS fanatikusai nem fogadják el az újat; nem ismerik el a dolgok negyedik JELLEMZŐJÉT, a negyedik DIMENZIÓT, hiúságból, túlságosan szeretik önmagukat, ragaszkodnak a saját abszurd materialista elméleteikhez, és amikor a konkrét tények talajára helyezzük őket, amikor bebizonyítjuk szofizmáik abszurditását, felemelik a bal karjukat, megnézik a karórájuk mutatóit, mentegetőzve elnézést kérnek és elmennek.

Ezek degenerált elmék, rozzant elmék, amelyek nem tudnak hallgatni, amelyek nem tudják felfedezni az újat, amelyek nem fogadják el a valóságot, mert a HIÚSÁGBA vannak bezárva. Elmék, amelyek túlságosan szeretik önmagukat, elmék, amelyek nem tudnak KULTURÁLIS KIFINOMULTSÁGRÓL, nyers elmék, durva elmék, amelyek csak a szeretett ÉNJÜKET hallgatják.

AZ ALAPVETŐ NEVELÉS hallgatásra tanít, bölcsen élni tanít.

Az iskolák, kollégiumok, egyetemek tanárainak meg kell tanítaniuk diákjaiknak az igazi életerős kifinomultság hiteles útját.

Semmi értelme tíz-tizenöt évet iskolákban, kollégiumokban és egyetemeken tölteni, ha a kijövetelkor belsőleg igazi disznók vagyunk gondolatainkban, elképzeléseinkben, érzéseinkben és szokásainkban.

Sürgősen szükség van az ALAPVETŐ NEVELÉSRE, mert az új generációk egy új korszak kezdetét jelentik.

Elérkezett az IGAZI FORRADALOM ideje, elérkezett az ALAPVETŐ FORRADALOM pillanata.

A múlt a múlt, és már meghozta gyümölcseit. Meg kell értenünk annak a pillanatnak a mély jelentőségét, amelyben élünk.