A Nehéz Út

Kétségtelenül létezik egy sötét oldalunk, amelyet nem ismerünk vagy nem fogadunk el; a tudatosság fényét kell elvinnünk önmagunk ezen árnyékos oldalára.

Gnosztikus tanulmányaink célja az, hogy az önismeretet tudatosabbá tegyük.

Ha sok olyan dolog van bennünk, amelyet nem ismerünk és nem fogadunk el, akkor ezek a dolgok szörnyen bonyolítják az életünket, és valójában mindenféle olyan helyzetet idéznek elő, amelyeket el lehetne kerülni az önismeret révén.

A legrosszabb az egészben az, hogy kivetítjük ezt az ismeretlen és tudattalan oldalunkat másokra, és aztán meglátjuk bennük.

Például: úgy látjuk őket, mintha hazugok, hűtlenek, kicsinyesek lennének, stb., ami a belső terheinkkel függ össze.

A gnózis ezzel kapcsolatban azt mondja, hogy önmagunk egy nagyon kicsi részében élünk.

Ez azt jelenti, hogy a tudatunk csak önmagunk egy nagyon szűk részére terjed ki.

A gnosztikus ezoterikus munka lényege a saját tudatunk egyértelmű kiterjesztése.

Kétségtelen, hogy amíg nincs jó kapcsolatunk önmagunkkal, addig másokkal sem lesz jó a kapcsolatunk, és ennek eredménye mindenféle konfliktus lesz.

Elengedhetetlen, hogy sokkal tudatosabbá váljunk önmagunkra a közvetlen önmegfigyelés révén.

Egy általános gnosztikus szabály a gnosztikus ezoterikus munkában az, hogy amikor nem értjük meg valakivel magunkat, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ez maga az a dolog, amellyel önmagunkon kell dolgoznunk.

Amit annyira kritizálunk másokban, az valami, ami önmagunk sötét oldalán nyugszik, és amelyet nem ismerünk, és nem is akarunk elismerni.

Amikor ilyen állapotban vagyunk, önmagunk sötét oldala nagyon nagy, de amikor az önmegfigyelés fénye megvilágítja ezt a sötét oldalt, a tudat az önismeret révén megnő.

Ez a Borotva Élének Útja, keserűbb, mint a méreg, sokan elkezdik, nagyon kevesen érik el a célt.

Ahogy a Holdnak van egy rejtett oldala, amely nem látható, egy ismeretlen oldala, ugyanúgy van ez a Pszichológiai Holddal is, amelyet a bensőnkben hordozunk.

Nyilvánvaló, hogy ezt a Pszichológiai Holdat az Én, az Én, a Magam, az Önmagam alkotja.

Ebben a pszichológiai holdban embertelen elemeket hordozunk, amelyek megrémisztenek, elborzasztanak, és amelyeket semmiképpen sem fogadnánk el, hogy birtokoljuk.

Kegyetlen út ez a LÉNY BELSŐ ÖNVALÓSÍTÁSA, mennyi szakadék!, milyen nehéz lépések!, milyen szörnyű labirintusok!.

Néha a belső út sok fordulat és kavargás, szörnyű emelkedők és rendkívül veszélyes lejtők után homoksivatagokban vész el, nem tudni, merre vezet tovább, és egyetlen fénysugár sem világít meg.

Út tele veszélyekkel belül és kívül; a kimondhatatlan titkok útja, ahol csak a halál lehelete fúj.

Ezen a belső úton, amikor az ember azt hiszi, hogy nagyon jól halad, valójában nagyon rosszul halad.

Ezen a belső úton, amikor az ember azt hiszi, hogy nagyon rosszul halad, az történik, hogy nagyon jól halad.

Ezen a titkos úton vannak pillanatok, amikor az ember már azt sem tudja, mi a jó és mi a rossz.

Ami általában tilos, az néha kiderül, hogy igazságos; ilyen a belső út.

A belső úton minden erkölcsi kód felesleges; egy szép elv vagy egy szép erkölcsi szabály bizonyos pillanatokban nagyon komoly akadály lehet a Lény belső Önvalósításának.

Szerencsére a Benső Krisztus a Lényünk legmélyéről intenzíven dolgozik, szenved, sír, feloszlatja azokat a rendkívül veszélyes elemeket, amelyeket a bensőnkben hordozunk.

Krisztus gyermekként születik az ember szívében, de ahogy fokozatosan eltávolítja azokat a nem kívánt elemeket, amelyeket a bensőnkben hordozunk, fokozatosan növekszik, amíg teljes emberré nem válik.