A Tudat Dialektikája

A bennünk hordozott nem kívánatos elemek eltávolításával kapcsolatos ezoterikus munkában időnként megjelenik a bosszúság, a fáradtság és az unalom.

Kétségtelenül mindig vissza kell térnünk az eredeti kiindulóponthoz, és újra kell értékelnünk a pszichológiai munka alapjait, ha valóban radikális változásra vágyunk.

Az ezoterikus munka szeretete elengedhetetlen, ha valaki igazán teljes belső átalakulást akar.

Amíg nem szeretjük a változáshoz vezető pszichológiai munkát, az elvek újraértékelése több mint lehetetlen.

Abszurd lenne feltételezni, hogy érdekelhet bennünket a munka, ha valójában nem kezdtük el szeretni azt.

Ez azt jelenti, hogy a szeretet elkerülhetetlen, amikor újra és újra megpróbáljuk újraértékelni a pszichológiai munka alapjait.

Mindenekelőtt sürgősen tudni kell, mi az, amit tudatnak neveznek, mert sokan vannak, akiket soha nem érdekelt, hogy bármit is megtudjanak róla.

Bármelyik hétköznapi ember soha nem hagyná figyelmen kívül, hogy egy bokszoló, aki kiütéssel a ringbe esik, elveszíti az eszméletét.

Nyilvánvaló, hogy magához térve a szerencsétlen ökölvívó visszanyeri a tudatát.

Szekvenciálisan bárki megérti, hogy egyértelmű különbség van a személyiség és a tudat között.

Amikor a világra jövünk, mindannyian három százalék tudattal rendelkezünk a létezésben, és kilencvenhét százalék oszlik meg a tudatalatti, az alatti és a tudattalan között.

A három százaléknyi éber tudat növelhető, ahogy önmagunkon dolgozunk.

Nem lehet tudatot növelni kizárólag fizikai vagy mechanikus eljárásokkal.

Kétségtelen, hogy a tudat csak tudatos munkával és önkéntes szenvedéssel ébredhet fel.

Többféle energia létezik bennünk, meg kell értenünk: Első: mechanikai energia. Második: éltető energia. Harmadik: pszichés energia. Negyedik: mentális energia. Ötödik: az akarat energiája. Hatodik: a tudat energiája. Hetedik: a tiszta szellem energiája. Bármennyire is megsokszoroznánk a szigorúan mechanikai energiát, soha nem ébresztenénk fel a tudatot.

Bármennyire is növelnénk az életerőket a szervezetünkben, soha nem ébresztenénk fel a tudatot.

Sok pszichológiai folyamat zajlik önmagunkban anélkül, hogy a tudat bármiben is részt venne.

Bármilyen nagyok is az elme tudományágai, a mentális energia soha nem fogja tudni felébreszteni a tudat különböző funkcionalizmusait.

Az akarat ereje, még ha a végtelenségig megsokszoroznák is, nem képes felébreszteni a tudatot.

Mindezek az energiatípusok különböző szinteken és dimenziókban helyezkednek el, amelyeknek semmi közük a tudathoz.

A tudat csak tudatos munkával és egyenes erőfeszítéssel ébreszthető fel.

Az a kis százaléknyi tudat, amellyel az emberiség rendelkezik, ahelyett, hogy növekedne, általában haszontalanul pazarolódik el az életben.

Nyilvánvaló, hogy a létezésünk minden eseményével való azonosulásunkkal haszontalanul pazaroljuk a tudat energiáját.

Úgy kellene látnunk az életet, mint egy filmet, anélkül, hogy valaha is azonosulnánk bármilyen komédiával, drámával vagy tragédiával, így tudatenergiát takarítanánk meg.

A tudat önmagában egy rendkívül magas rezgési frekvenciájú energiafajta.

Nem szabad összetéveszteni a tudatot az emlékezettel, mert annyira különböznek egymástól, mint az autó fényszóróinak fénye az úttal, amelyen járunk.

Sok cselekedet zajlik bennünk anélkül, hogy bármiben is részt venne az, amit tudatnak neveznek.

Szervezetünkben sok beállítás és újraállítás történik anélkül, hogy a tudat részt venne ezekben.

Testünk mozgatóközpontja képes egy autót vezetni vagy a zongora billentyűin játszó ujjakat irányítani a tudat legcsekélyebb részvétele nélkül.

A tudat az a fény, amelyet a tudattalan nem érzékel.

A vak sem érzékeli a nap fizikai fényét, de az magától létezik.

Meg kell nyílnunk, hogy a tudat fénye behatoljon az énem, az önmagam félelmetes sötétségébe.

Most jobban megértjük János szavainak jelentését, amikor az evangéliumban azt mondja: “A világosság eljött a sötétségbe, de a sötétség nem fogta fel azt.”

De lehetetlen lenne, hogy a tudat fénye behatoljon az énem sötétségébe, ha előzőleg nem használnánk a pszichológiai önmegfigyelés csodálatos érzékét.

Meg kell nyitnunk az utat a fénynek, hogy megvilágíthassuk a Pszichológia Énjének sötét mélységeit.

Az ember soha nem figyelné meg önmagát, ha nem lenne érdeke a változás, ez az érdeklődés csak akkor lehetséges, ha valaki igazán szereti az ezoterikus tanításokat.

Most megértik olvasóink, hogy miért tanácsoljuk, hogy újra és újra értékeljük újra az önmagunkon végzett munkára vonatkozó utasításokat.

Az éber tudat lehetővé teszi számunkra, hogy közvetlenül megtapasztaljuk a valóságot.

Sajnos az intellektuális állat, akit tévesen embernek neveznek, a dialektikus logika megfogalmazó erejétől elbűvölve elfelejtette a tudat dialektikáját.

Kétségtelen, hogy a logikai fogalmak megfogalmazásának képessége a valóságban szörnyen szegény.

A tézisből eljuthatunk az antitézishez, és a vita révén eljuthatunk a szintézishez, de ez utóbbi önmagában továbbra is egy intellektuális fogalom, amely semmiképpen sem eshet egybe a valósággal.

A Tudat Dialektikája közvetlenebb, lehetővé teszi számunkra, hogy megtapasztaljuk bármely jelenség valóságát önmagában.

A természeti jelenségek semmiképpen sem esnek pontosan egybe az elme által megfogalmazott fogalmakkal.

Az élet pillanatról pillanatra bontakozik ki, és amikor megragadjuk, hogy elemezzük, megöljük.

Amikor megpróbálunk fogalmakat levezetni egy adott természeti jelenség megfigyeléséből, valójában abbahagyjuk a jelenség valóságának érzékelését, és csak a régi elméletek és fogalmak tükörképét látjuk benne, amelyeknek semmi közük a megfigyelt tényhez.

Az intellektuális hallucináció lenyűgöző, és erővel azt akarjuk, hogy a természet minden jelensége egybeessen a dialektikus logikánkkal.

A tudat dialektikája a megélt tapasztalatokon alapul, nem pedig a puszta szubjektív racionalizmuson.

A természet összes törvénye bennünk létezik, és ha nem fedezzük fel azokat a bensőnkben, soha nem fogjuk azokat önmagunkon kívül felfedezni.

Az ember benne van a Világegyetemben, és a Világegyetem benne van az emberben.

Valóságos az, amit az ember önmagában megtapasztal, csak a tudat képes megtapasztalni a valóságot.

A tudat nyelve szimbolikus, bensőséges, mélyen jelentőségteljes, és csak az éberek érthetik meg.

Aki tudatot akar ébreszteni, annak el kell távolítania a belsejéből az Egot, az Ént, az Önmagamat alkotó összes nem kívánatos elemet, amelyeken belül a lényeg palackozva van.