A Tudományoskodó Szleng

A logikai dialektikát emellett a “benne” és “körülötte” állítások is feltételekhez kötik és minősítik, amelyek soha nem vezetnek el a valóság közvetlen megtapasztalásához.

A természeti jelenségek távol állnak attól, ahogyan a tudósok látják őket.

Valójában amint egy jelenséget felfedeznek, azonnal minősítik vagy címkézik egy nehéz, tudományos zsargonnal.

Nyilvánvalóan a modern tudományosság nehéz kifejezései csak a tudatlanság elfedésére szolgálnak.

A természeti jelenségek semmiképpen sem olyanok, ahogyan a tudósok látják őket.

Az élet minden folyamatával és jelenségével pillanatról pillanatra, szempillantásról szempillantásra zajlik, és amikor a tudományos elme megállítja, hogy elemezze, valójában megöli.

A természeti jelenségekből levont következtetések semmiképpen sem egyenlők a jelenség konkrét valóságával, sajnos a tudós elméje, amelyet saját elméletei kápráztatnak el, szilárdan hisz a következtetései realizmusában.

A káprázatos intellektus nemcsak a jelenségekben látja saját fogalmainak tükröződését, hanem ami még rosszabb, diktatórikus módon azt akarja, hogy a jelenségek pontosan és teljesen megegyezzenek az intellektusban hordozott összes fogalommal.

Az intellektuális hallucináció jelensége lenyűgöző, egyik ultramodern tudós sem ismerné el saját hallucinációja valóságát.

Valójában a korunk bölcsei semmiképpen sem ismernék el, hogy hallucinálóknak minősítsék őket.

Az önhipnózis ereje elhitette velük a tudományos zsargon összes fogalmának valóságát.

Nyilvánvalóan a hallucináló elme mindentudónak tartja magát, és diktatórikus módon azt akarja, hogy a természet összes folyamata a bölcsességeinek útján haladjon.

Alighogy megjelenik egy új jelenség, máris besorolják, címkézik és a megfelelő helyre teszik, mintha valóban megértették volna.

Több ezer kifejezést találtak ki a jelenségek címkézésére, de a áltudósok semmit sem tudnak azok valóságáról.

Élő példaként mindarra, amit ebben a fejezetben állítunk, említsük meg az emberi testet.

Az igazság nevében nyomatékosan kijelenthetjük, hogy ezt a fizikai testet a modern tudósok teljesen ismeretlennek tartják.

Egy ilyen kijelentés nagyon arcátlannak tűnhet a modern tudományosság pápái előtt, kétségtelenül kiérdemeljük tőlük az exkommunikációt.

Azonban nagyon szilárd alapjaink vannak egy ilyen szörnyű kijelentéshez; sajnos a káprázatos elmék meg vannak győződve áltudásukról, hogy még csak távolról sem lennének képesek elfogadni tudatlanságuk nyers realizmusát.

Ha azt mondanánk a modern tudományosság főpapjainak, hogy Cagliostro gróf, a XVI., XVII., XVIII. század érdekes alakja még a XX. században is él, ha azt mondanánk, hogy a jeles Paracelsus, a középkor jeles orvosa még mindig létezik, biztosak lehettek benne, hogy a jelenlegi tudományos főpapok kinevetnének minket, és soha nem fogadnák el állításainkat.

Azonban ez így van: Jelenleg a Föld színén élnek az autentikus mutánsok, halhatatlan emberek, akiknek a teste évezredekkel és milliókkal ezelőttre nyúlik vissza.

A mű szerzője ismeri a mutánsokat, de nem hagyja figyelmen kívül a modern szkepticizmust, a tudósok hallucinációit és a bölcsek tudatlanságának állapotát.

Mindezek miatt semmiképpen sem esnénk abba az illúzióba, hogy a tudományos zsargon fanatikusai elfogadnák szokatlan kijelentéseink valóságát.

Bármely mutáns teste nyílt kihívás a kor tudományos zsargonja számára.

Bármely mutáns teste megváltoztathatja az alakját, majd visszatérhet normál állapotába anélkül, hogy bármilyen kárt szenvedne.

Bármely mutáns teste azonnal behatolhat a negyedik függőlegesbe, és felvehet bármilyen növényi vagy állati formát, majd visszatérhet normál állapotába anélkül, hogy bármilyen kárt szenvedne.

Bármely mutáns teste erőszakosan szembeszáll a hivatalos anatómia régi szövegeivel.

Sajnos e kijelentések egyike sem győzheti le a tudományos zsargon hallucinációit.

Ezek az urak, pápai trónjukon ülve, kétségtelenül megvetően, talán haraggal, és valószínűleg még egy kis szánalommal is fognak ránk nézni.

Azonban az igazság az, ami, és a mutánsok valósága nyílt kihívás minden ultramodern elmélettel szemben.

A mű szerzője ismeri a mutánsokat, de nem várja el, hogy bárki is elhiggye neki.

Az emberi test minden szervét olyan törvények és erők irányítják, amelyeket a tudományos zsargon hallucináltjai még csak távolról sem ismernek.

A természeti elemek önmagukban ismeretlenek a hivatalos tudomány számára; a legjobb kémiai képletek hiányosak: H2O, két hidrogénatom és egy oxigénatom víz képzéséhez, empirikus.

Ha egy laboratóriumban megpróbáljuk egyesíteni az oxigénatomot a két hidrogénatommal, nem keletkezik víz, mert ez a képlet hiányos, hiányzik a tűz elem, csak ezzel az említett elemmel lehet vizet létrehozni.

Bármilyen ragyogónak tűnik is, az intellektuális megértés soha nem vezethet el a valóság megtapasztalásához.

Az anyagok osztályozása és a nehéz kifejezések, amelyekkel címkézik őket, csak a tudatlanság elfedésére szolgálnak.

Abszurd és elviselhetetlen az, hogy az intellektus azt akarja, hogy egy adott anyagnak meghatározott neve és jellemzői legyenek.

Miért tartja magát az intellektus mindentudónak? Miért káprázik el, és hiszi, hogy az anyagok és jelenségek olyanok, amilyennek ő hiszi? Miért akarja az intellektus, hogy a természet tökéletes mása legyen az összes elméletének, fogalmának, véleményének, dogmájának, előfeltételezésének, előítéletének?

Valójában a természeti jelenségek nem olyanok, amilyennek hiszik őket, és a természet anyagai és erői semmiképpen sem olyanok, amilyennek az intellektus gondolja őket.

Az éber tudat nem az elme, nem a memória és nem is hasonlít rájuk. Csak a felszabadult tudat képes önmaga és közvetlen módon megtapasztalni a szabad élet valóságát a maga mozgásában.

Azonban nyomatékosan ki kell jelentenünk, hogy amíg bármilyen szubjektív elem létezik bennünk, a tudat továbbra is el lesz zárva az elem közé, és ezért nem élvezheti a folyamatos és tökéletes megvilágosodást.