Az Élet

Bár hihetetlennek tűnik, teljesen igaz és valós, hogy ez a sokat emlegetett modern civilizáció rettenetesen ronda, nem felel meg az esztétikai érzék transzcendentális jellemzőinek, és híján van a belső szépségnek.

Sokat kérkedünk ezekkel a borzalmas, megszokott épületekkel, amelyek igazi patkánylyukaknak tűnnek.

A világ rettenetesen unalmassá vált, ugyanazok az utcák és a borzalmas lakóházak mindenütt.

Ez az egész fárasztóvá vált, északon és délen, keleten és nyugaton a világon.

Ez ugyanaz az egyenruha, mint mindig: borzalmas, hányingert keltő, steril. Modernizmus! - kiáltják a tömegek.

Úgy nézünk ki, mint a hiú pulykák a rajtunk lévő öltönnyel és a fényes cipőkkel, miközben itt-ott, amott éhező, alultáplált, nyomorult emberek milliói élnek.

Az egyszerűség és a természetes, spontán, naiv szépség, amely mentes minden mesterkéltségtől és hiú festéktől, eltűnt a női nem köréből. Most már modernek vagyunk, ilyen az élet.

Az emberek rettenetesen kegyetlenné váltak: a szeretet meghűlt, senki sem sajnál már senkit.

A luxusüzletek kirakatai fényűző árukkal ragyognak, amelyek végképp elérhetetlenek a szerencsétlenek számára.

Az élet páriái csak selymeket és ékszereket, luxus üvegekben lévő parfümöket és esernyőket nézhetnek az esőzések ellen; látni anélkül, hogy megérinthetnék, a Tantalosz kínjához hasonló.

E modern idők emberei túlságosan durvává váltak: a barátság illata és az őszinteség aromája gyökeresen eltűnt.

A tömegek nyögnek a rájuk nehezedő adók súlya alatt; mindenki bajban van, tartoznak nekünk és mi is tartozunk; perelnek minket, és nincs miből fizetnünk, az aggodalmak szétmarcangolják az agyakat, senki sem él nyugodtan.

A hasukon a boldogság görbéjével és egy jó szivarral a szájukban, amire pszichológiailag támaszkodnak, a bürokraták politikai zsonglőrködést folytatnak az elmékkel, és egyáltalán nem törődnek a népek fájdalmával.

Senki sem boldog manapság, és a középosztály még kevésbé, ők a penge és a fal között találják magukat.

Gazdagok és szegények, hívők és hitetlenek, kereskedők és koldusok, cipészek és bádogosok azért élnek, mert élniük kell, borban fojtják el a kínjaikat, és még drogosokká is válnak, hogy elmeneküljenek önmaguk elől.

Az emberek rosszindulatúvá, gyanakvóvá, bizalmatlanná, ravasz, romlottá váltak; már senki sem hisz senkinek; naponta új feltételeket, igazolásokat, korlátozásokat, dokumentumokat, igazolványokat stb. találnak ki, és mindezek ellenére mindez már semmit sem ér, a ravaszak kinevetik ezeket a hülyeségeket: nem fizetnek, kijátsszák a törvényt, még akkor is, ha a börtönbe kell kerülniük.

Egyetlen munka sem ad boldogságot; az igazi szerelem értelme elveszett, és az emberek ma megházasodnak, holnap pedig elválnak.

A családok egysége sajnálatos módon elveszett, a szerves szégyen már nem létezik, a leszbikusság és a homoszexualitás gyakoribbá vált, mint a kézmosás.

Minderről tudni, megpróbálni megismerni ennyi rothadás okát, érdeklődni, keresni, ez az, amit ebben a könyvben javaslunk.

A gyakorlati élet nyelvén beszélek, szeretném tudni, mi rejtőzik a létezés borzalmas álarca mögött.

Hangosan gondolkodom, és mondják az értelem gazemberei, amit akarnak.

A teóriák már fárasztóvá váltak, és még a piacon is eladják és újra eladják őket. Akkor mi van?

A teóriák csak arra jók, hogy aggodalmat okozzanak nekünk és még keserűbbé tegyék az életünket.

Joggal mondta Goethe: “Minden elmélet szürke, és csak az élet arany gyümölcsökkel teli fája zöld”…

A szegény emberek belefáradtak a sok elméletbe, most sokat beszélnek a praktikusságról, gyakorlatiasnak kell lennünk és valóban meg kell ismernünk a szenvedéseink okait.