Önmagát Vádolni

A bennünk rejlő Lényeg felülről, az Égből, a csillagokból származik… Kétségtelen, hogy a csodálatos Lényeg a “LA” hangból ered (a Tejútból, a Galaxisból, amelyben élünk).

A gyönyörű Lényeg áthalad a “SOL” hangon (a Napon), majd a “FA” hangon (a Bolygóövezeten), belép ebbe a világba és behatol a belsőnkbe. Szüleink megteremtették a megfelelő testet e csillagokból származó Lényeg befogadására…

Intenzíven dolgozva magunkon és áldozatot hozva embertársainkért, győztesen térünk vissza Urania mély ölébe… Valamilyen okból, valamiért, valamilyen különleges tényező miatt élünk ebben a világban…

Nyilvánvalóan sok mindent kell látnunk, tanulmányoznunk és megértenünk magunkban, ha valóban vágyunk arra, hogy tudjunk valamit önmagunkról, saját életünkről… Tragikus annak az élete, aki anélkül hal meg, hogy megismerte volna élete célját…

Mindenkinek magának kell felfedeznie saját élete értelmét, azt, ami fogva tartja őt a fájdalom börtönében… Észrevehetően van mindenkiben valami, ami megkeseríti az életünket, és ami ellen szilárdan küzdenünk kell… Nem feltétlenül kell továbbra is szerencsétlenségben élnünk, elodázhatatlan, hogy kozmikus porrá redukáljuk azt, ami annyira gyengévé és boldogtalanná tesz bennünket.

Semmi értelme annak, hogy elbizakodunk címekkel, kitüntetésekkel, diplomákkal, pénzzel, hiú szubjektív racionalizmussal, közismert erényekkel stb., stb., stb. Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy a képmutatás és a hamis személyiség ostoba hiúságai ügyetlen, avítt, visszamaradott, reakciós emberekké tesznek bennünket, akik képtelenek meglátni az újat…

A halálnak sok pozitív és negatív jelentése van. Vegyük figyelembe “Nagy KABIR Jézus Krisztus” nagyszerű megfigyelését: “Hagyják a holtak, hogy eltemessék a halottaikat”. Sokan, bár élnek, valójában halottak minden lehetséges önmagukon végzett munkára, és ezáltal minden belső átalakulásra.

Dogmáik és hiedelmeik közé zárt emberek; a sok tegnap emlékeiben megkövült emberek; ősrégi előítéletekkel teli egyének; a mit fognak mondani rabszolgái, borzasztóan langyosak, közömbösek, néha “mindentudók”, akik meg vannak győződve arról, hogy az igazságban vannak, mert ezt mondták nekik, stb., stb., stb.

Ezek az emberek nem akarják megérteni, hogy ez a világ egy “Pszichológiai Tornaterem”, amelyen keresztül lehetséges lenne elpusztítani azt a titkos rútságot, amelyet mindannyian magunkban hordozunk… Ha ezek a szegény emberek megértenék, milyen szánalmas állapotban vannak, remegnének a rémülettől…

Mindazonáltal ezek az emberek mindig a legjobbat gondolják magukról; dicsekszenek az erényeikkel, tökéletesnek, jóságosnak, segítőkésznek, nemesnek, jótékonynak, intelligensnek, kötelességtudónak érzik magukat stb. A gyakorlati élet iskolaként nagyszerű, de önmagában véve célnak tekinteni nyilvánvalóan abszurd.

Akik az életet önmagában úgy veszik, ahogyan azt naponta éljük, nem értették meg az önmagukon végzett munka szükségességét a “Radikális Átalakulás” eléréséhez. Sajnos az emberek mechanikusan élnek, soha nem hallottak semmit a belső munkáról…

A változás szükséges, de az emberek nem tudják, hogyan változzanak; sokat szenvednek, és még azt sem tudják, miért szenvednek… A pénz nem minden. Sok gazdag ember élete valóban tragikus szokott lenni…