A Radikális Változás

Amíg egy ember kitart abban a téves hitében, hogy Ő Egy, Egyetlen, Oszthatatlan, addig nyilvánvaló, hogy a radikális változás több lesz, mint lehetetlen. Maga az a tény, hogy az ezoterikus munka az önmagunk szigorú megfigyelésével kezdődik, számos pszichológiai tényezőre, Énre vagy nemkívánatos elemre utal, amelyeket sürgősen ki kell irtani, gyökerestül ki kell tépni a bensőnkből.

Vitathatatlanul nem lenne lehetséges ismeretlen hibákat kiküszöbölni; először meg kell figyelnünk azt, amit el akarunk választani a pszichénktől. Ez a fajta munka nem külső, hanem belső, és akik azt hiszik, hogy bármilyen illemtankönyv vagy külső és felszínes etikai rendszer sikerre vezetheti őket, azok valójában teljesen tévednek.

Az a konkrét és végleges tény, hogy a benső munka az önmagunk teljes megfigyelésére való koncentrált figyelemmel kezdődik, több mint elegendő ok arra, hogy bebizonyítsuk: ez mindannyiunktól nagyon különleges személyes erőfeszítést igényel. Őszintén és kertelés nélkül, nyomatékosan kijelentjük a következőt: Egyetlen ember sem végezheti el ezt a munkát helyettünk.

Nem lehetséges semmilyen változás a pszichénkben anélkül, hogy közvetlenül megfigyelnénk mindazokat a szubjektív tényezőket, amelyeket magunkban hordozunk. Ha elfogadjuk a hibák sokféleségét, elutasítva azok tanulmányozásának és közvetlen megfigyelésének szükségességét, az valójában kibúvó vagy menekülés, önmagunktól való menekülés, az önámítás egy formája.

Csak az önmagunk ítélőképesség szerinti, szigorú megfigyelésének erőfeszítése révén, mindenféle kibúvó nélkül, tudjuk valóban bizonyítani, hogy nem “Egyek”, hanem “Sokak” vagyunk. Az ÉN pluralitásának elfogadása és a szigorú megfigyelés révén történő bizonyítása két különböző dolog.

Valaki elfogadhatja a sok ÉN doktrínáját anélkül, hogy valaha is bizonyította volna azt; ez utóbbi csak a gondos önmegfigyelés révén lehetséges. A benső megfigyelés munkájának elkerülése, kibúvók keresése a degeneráció félreérthetetlen jele. Amíg egy ember fenntartja azt az illúziót, hogy mindig ugyanaz a személy, addig nem tud változni, és nyilvánvaló, hogy ennek a munkának a célja éppen az, hogy fokozatos változást érjünk el belső életünkben.

A radikális átalakulás egy határozott lehetőség, amely általában elveszik, ha nem dolgozunk önmagunkon. A radikális változás kiindulópontja rejtve marad, amíg az ember továbbra is Egynek hiszi magát. Akik elutasítják a sok ÉN doktrínáját, egyértelműen azt mutatják, hogy soha nem figyelték meg magukat komolyan.

Az önmagunk szigorú megfigyelése mindenféle kibúvó nélkül lehetővé teszi számunkra, hogy magunk ellenőrizzük azt a nyers realizmust, hogy nem “Egyek”, hanem “Sokak” vagyunk. A szubjektív vélemények világában a különböző álezoterikus vagy álokkultista elméletek mindig zsákutcát jelentenek az önmagunktól való meneküléshez… Vitathatatlanul az az illúzió, hogy mindig ugyanaz a személy vagyunk, akadályt jelent az önmegfigyelés számára…

Valaki mondhatná: “Tudom, hogy nem Egy, hanem Sok vagyok, a Gnózis tanított meg erre”. Egy ilyen állítás, még ha nagyon őszinte is lenne, anélkül, hogy teljes, megélt tapasztalat létezne e doktrinális aspektusban, nyilvánvalóan pusztán külső és felszínes dolog lenne. A bizonyítás, a megtapasztalás és a megértés a legfontosabb; csak így lehet tudatosan dolgozni a radikális változás elérésén.

Állítani egy dolog, és megérteni egy másik. Amikor valaki azt mondja: “Értem, hogy nem Egy, hanem Sok vagyok”, ha a megértése igaz, és nem csupán tartalmatlan fecsegés egy kétértelmű beszélgetésben, az azt jelzi, jelzi, vádolja, hogy a sok ÉN doktrínája teljesen igazolt. A tudás és a megértés különböző. Az első az elméé, a második a szívé.

A sok ÉN doktrínájának puszta ismerete semmire sem jó; sajnos ezekben az időkben, amelyekben élünk, a tudás sokkal túlment a megértésen, mert a szegény intellektuális állat, amelyet tévesen embernek neveznek, kizárólag a tudás oldalát fejlesztette ki, sajnálatos módon megfeledkezve a Lét megfelelő oldaláról. A sok ÉN doktrínájának ismerete és megértése alapvető fontosságú minden valódi radikális változáshoz.

Amikor egy ember elkezdi alaposan megfigyelni önmagát abból a szemszögből, hogy nem Egy, hanem Sok, nyilvánvalóan megkezdte a komoly munkát belső természetén.