A Lét Szintje

Kik vagyunk? Honnan jövünk? Hová tartunk? Miért élünk? Miért élünk?…

Kétségtelen, hogy a szegény “intellektuális állat”, akit tévesen embernek neveznek, nemcsak hogy nem tudja, hanem még azt sem tudja, hogy nem tud… A legrosszabb az a nehéz és furcsa helyzet, amiben vagyunk, nem ismerjük tragédiáink titkát, mégis meg vagyunk győződve arról, hogy mindent tudunk…

Vigyenek egy “racionális emlőst”, egy olyan embert, aki befolyásosnak tartja magát az életben, a Szahara sivatag közepére, hagyják ott távol minden oázistól, és figyeljék meg egy légi járműből, mi történik… A tények magukért beszélnek; az “intellektuális humanoid”, bár erősnek tartja magát, és azt hiszi, hogy nagyon is férfi, a valóságban ijesztően gyenge…

A “racionális állat” száz százalékig buta; a legjobbat gondolja magáról; azt hiszi, hogy csodálatosan boldogulhat az óvodán, a viselkedési kézikönyveken, az általános iskolán, a középiskolán, az érettségin, az egyetemen, az apja jó hírnevén stb. keresztül. Sajnos, ennyi betű, jó modor, cím és pénz után jól tudjuk, hogy bármilyen gyomorfájás elszomorít minket, és hogy a valóságban továbbra is boldogtalanok és nyomorultak vagyunk…

Elég elolvasni az egyetemes történelmet ahhoz, hogy tudjuk, ugyanazok a barbárok vagyunk, mint régen, és hogy ahelyett, hogy javultunk volna, rosszabbak lettünk… Ez a XX. század, a maga látványosságával, háborúival, prostitúciójával, világméretű szodómiájával, szexuális degenerációjával, kábítószerével, alkoholjával, túlzó kegyetlenségével, szélsőséges perverzitásával, szörnyűségével stb., az a tükör, amelyben meg kell néznünk magunkat; nincs tehát nyomós okunk arra, hogy azzal dicsekedjünk, hogy a fejlődés egy magasabb szakaszába jutottunk…

Azt gondolni, hogy az idő haladást jelent, abszurdum, sajnos a “tudatlan tudósok” továbbra is a “fejlődés dogmájába” vannak belekötve… A “fekete történelem” minden fekete lapján ugyanazokat a szörnyű kegyetlenségeket, ambíciókat, háborúkat stb. találjuk. Kortársaink, a “szupercivilizáltak” azonban továbbra is meg vannak győződve arról, hogy a háború valami másodlagos dolog, egy múló baleset, aminek semmi köze a sokat emlegetett “modern civilizációjukhoz”.

Valójában az a fontos, hogy az egyes emberek hogyan viselkednek; egyesek részegesek lesznek, mások absztinensek, azok becsületesek, ezek pedig gazemberek; minden van az életben… A tömeg az egyének összege; ami az egyén, az a tömeg, a kormány stb. A tömeg tehát az egyén kiterjesztése; a tömegek, a népek átalakulása nem lehetséges, ha az egyén, ha minden ember nem alakul át…

Senki sem tagadhatja, hogy különböző társadalmi szintek léteznek; vannak templomba és bordélyházba járók; kereskedők és földművesek stb. Hasonlóképpen léteznek a Lét különböző szintjei is. Amit belül vagyunk, ragyogó vagy kicsinyes, nagylelkű vagy zsugori, erőszakos vagy békés, tiszta vagy buja, az vonzza az élet különböző körülményeit…

Egy buja ember mindig a bujaság jeleneteit, drámáit és akár tragédiáit is vonzani fogja, amelyekbe belekeveredik… Egy részeges ember vonzani fogja a részegeseket, és mindig bárokban és kocsmákban fogja találni magát, ez nyilvánvaló… Mit vonz a uzsorás, az önző ember? Hány problémát, börtönt, szerencsétlenséget?

Azonban a megkeseredett emberek, akik belefáradtak a szenvedésbe, meg akarnak változni, új lapot akarnak nyitni a történetükben… Szegény emberek! Változni akarnak, de nem tudják, hogyan; nem ismerik a módszert; egy zsákutcában vannak… Ami tegnap történt velük, az ma is megtörténik velük, és holnap is meg fog történni; mindig ugyanazokat a hibákat követik el, és nem tanulják meg az élet leckéit még ágyúval sem.

Minden dolog megismétlődik a saját életükben; ugyanazokat a dolgokat mondják, ugyanazokat a dolgokat teszik, ugyanazokat a dolgokat sajnálják… A drámák, komédiák és tragédiák unalmas ismétlése addig folytatódik, amíg magunkban hordozzuk a harag, a kapzsiság, a bujaság, az irigység, a büszkeség, a lustaság, a falánkság stb. nem kívánatos elemeit.

Mi a mi erkölcsi szintünk, vagy helyesebben: Mi a mi Lét-szintünk? Amíg a Lét-szint gyökeresen meg nem változik, addig folytatódni fog minden nyomorúságunk, jelenetünk, szerencsétlenségünk és balsorsunk megismétlése… Minden dolog, minden körülmény, ami rajtunk kívül, a világ színpadán történik, kizárólag annak a tükörképe, amit belül hordozunk.

Joggal állíthatjuk ünnepélyesen, hogy a “külső a belső tükörképe”. Amikor az ember belül megváltozik, és ez a változás radikális, akkor a külső, a körülmények, az élet is megváltozik.

Ebben az időben (1974-ben) megfigyeltem egy csoport embert, akik egy idegen földet foglaltak el. Itt Mexikóban ezeket az embereket a “PARACAIDISTAS” (ejtőernyősök) furcsa jelzővel illetik. A Campestre Churubusco település lakói, nagyon közel laknak a házamhoz, ezért tudtam őket közelről tanulmányozni…

Szegénynek lenni soha nem lehet bűn, de a súlyos dolog nem ez, hanem a Lét-szintjük… Naponta veszekednek egymással, lerészegednek, kölcsönösen sértegetik egymást, megölik saját szerencsétlen társaikat, valóban piszkos kunyhókban élnek, amelyekben a szeretet helyett gyűlölet uralkodik…

Sokszor gondoltam arra, hogy ha ezen emberek közül bárki is eltávolítaná magából a gyűlöletet, a haragot, a bujaságot, a részegséget, a rosszindulatot, a kegyetlenséget, az önzést, a rágalmazást, az irigységet, az önszeretetet, a büszkeséget stb., akkor másoknak tetszene, a pszichológiai affinitások egyszerű törvénye szerint kifinomultabb, spirituálisabb emberekkel társulna; ezek az új kapcsolatok véglegesek lennének a gazdasági és társadalmi változáshoz…

Ez lenne az a rendszer, amely lehetővé tenné, hogy az illető elhagyja a “garázst”, a piszkos “csatornát”… Tehát, ha valóban gyökeres változást akarunk, akkor először is meg kell értenünk, hogy mindannyian (legyen az fehér vagy fekete, sárga vagy rézbőrű, tudatlan vagy tanult stb.) egy adott “Lét-szinten” vagyunk.

Mi a mi Lét-szintünk? Gondolkodtatok már valaha is ezen? Nem lenne lehetséges egy másik szintre lépni, ha nem ismerjük a helyzetet, amiben vagyunk.