A Rendkívüli Kenyér

Ha gondosan megfigyelünk egy napot az életünkben, látni fogjuk, hogy valójában nem tudunk tudatosan élni.

Az életünk olyan, mint egy mozgó vonat, amely a mechanikus, merev szokások rögzített vágányain halad, egy hiábavaló és felszínes létezésben.

Az a furcsa az egészben, hogy soha nem jut eszünkbe megváltoztatni a szokásainkat, úgy tűnik, nem unjuk meg, hogy mindig ugyanazt ismételjük.

A szokások megkövesítenek minket, pedig azt hisszük, szabadok vagyunk; rettenetesen csúnyák vagyunk, de Apollónak hisszük magunkat…

Mechanikus emberek vagyunk, ami több mint elegendő ok arra, hogy híján legyünk minden valódi érzésnek azzal kapcsolatban, amit az életben csinálunk.

Naponta a régi, elavult és abszurd szokásaink régi vágányain mozgunk, és így nyilvánvaló, hogy nincs igazi életünk; ahelyett, hogy élnénk, nyomorúságosan vegetálunk, és nem kapunk új benyomásokat.

Ha valaki tudatosan kezdené a napját, nyilvánvaló, hogy az a nap nagyon különbözne a többi naptól.

Amikor az ember az egész életét úgy fogja fel, mint azt a napot, amelyet éppen él, amikor nem halasztja holnapra, amit ma meg kell tennie, akkor valóban megismeri, mit jelent önmagán dolgozni.

Soha egyetlen nap sem jelentéktelen; ha valóban radikálisan át akarunk alakulni, naponta látnunk, megfigyelnünk és megértenünk kell magunkat.

Az emberek azonban nem akarják látni önmagukat, néhányan, akik szeretnének önmagukon dolgozni, azzal a mondattal mentegetik el hanyag magatartásukat, hogy: “A munkahelyen nem lehet önmagunkon dolgozni”. Ezek a szavak értelmetlenek, üresek, hiábavalók, abszurdak, amelyek csak a restséget, a lustaságot, a Nagy Ügy iránti szeretet hiányát szolgálják igazolni.

Az ilyen emberek, még ha sok spirituális gondjuk is van, nyilvánvaló, hogy soha nem fognak változni.

Sürgős, halaszthatatlan, elodázhatatlan, hogy megfigyeljük magunkat. A bensőséges önmegfigyelés alapvető a valódi változáshoz.

Milyen a pszichológiai állapotod, amikor felkelsz? Milyen a hangulatod reggeli közben? Türelmetlen voltál a pincérrel? A feleségeddel? Miért voltál türelmetlen? Mi az, ami mindig felzaklat?, stb.

A kevesebb dohányzás vagy evés nem minden változás, de jelez bizonyos előrelépést. Jól tudjuk, hogy a szenvedély és a falánkság embertelen és állatias.

Nem helyénvaló, hogy valakinek, aki a Titkos Útnak szenteli magát, túlságosan kövér teste legyen, kidomborodó hassal, ami kívül esik a tökéletesség minden euritmiáján. Ez falánkságra, torkosságra és még lustaságra is utalna.

A mindennapi élet, a szakma, a munka, bár létfontosságúak a létezéshez, a tudat álmait jelentik.

Tudni, hogy az élet álom, nem jelenti azt, hogy megértettük. A megértés az önmegfigyeléssel és az önmagunkon való intenzív munkával jön.

Ahhoz, hogy önmagunkon dolgozzunk, elengedhetetlen, hogy a mindennapi életünkön dolgozzunk, még ma, és akkor megértjük, mit jelent az Úr imájának az a mondata: “Add meg nekünk a mindennapi kenyerünket”.

A “Minden nap” kifejezés görögül a “szuperszubstanciális kenyeret” vagy a “Magasság kenyerét” jelenti.

A gnózis ezt az Élet Kenyerét adja az eszmék és erők kettős értelmében, amelyek lehetővé teszik számunkra a pszichológiai hibák szétesését.

Valahányszor kozmikus porrá redukálunk egy-egy “Ént”, pszichológiai tapasztalatot szerzünk, esszük a “Bölcsesség Kenyerét”, új tudást kapunk.

A gnózis a “Szuperszubstanciális Kenyeret”, a “Bölcsesség Kenyerét” kínálja nekünk, és pontosan rámutat az új életre, amely bennünk, önmagunkban, itt és most kezdődik.

Nos, senki sem tudja megváltoztatni az életét vagy megváltoztatni bármit is, ami a létezés mechanikus reakcióival kapcsolatos, hacsak nincsenek új ötletei és nem kap isteni segítséget.

A gnózis adja ezeket az új ötleteket, és megtanítja azt a “működési módot”, amelyen keresztül az ember segítséget kaphat a mentálisnál magasabb erők által.

Fel kell készítenünk szervezetünk alsóbb központjait, hogy befogadhassuk azokat az eszméket és erőt, amelyek a Felső központokból jönnek.

Az önmagunkon való munkában semmi sem megvetendő. Bármely gondolat, bármilyen jelentéktelen is, megérdemli, hogy megfigyeljük. Minden negatív érzelmet, reakciót stb. meg kell figyelni.