A Kedves Én

Mivel a felső és az alsó egyazon dolog két része, nem árt leszögezni a következő következtetést: “FELSŐ ÉN, ALSÓ ÉN” ugyanazon sötét és pluralizált Én két aspektusa.

Az úgynevezett “ISTENI ÉN” vagy “FELSŐ ÉN”, “ALTER EGÓ” vagy valami hasonló, valójában a “MAGAM” trükkje, az ÖN-CSALÁS egy formája. Amikor az ÉN itt és a túlvilágon is folytatni akarja, becsapja magát egy hamis halhatatlan Isteni ÉN fogalmával…

Egyikünknek sincs igazi, állandó, változatlan, örök, kimondhatatlan “Énje”, stb., stb., stb. Egyikünknek sincs valójában igazi és hiteles Lényegysége; sajnos még törvényes egyéniséggel sem rendelkezünk.

Az Én, bár a síron túl is folytatódik, azonban van kezdete és vége. Az Én, az ÉN, soha nem valami egyéni, egységes, egytotális. Nyilvánvalóan az ÉN “ÉNEK”.

Kelet-Tibetben az “ÉNEKET” “LELKI ÖSSZETEVŐKNEK” vagy egyszerűen “Értékeknek” nevezik, legyenek ezek pozitívak vagy negatívak. Ha minden “Énre” különböző személyként gondolunk, hangsúlyozottan kijelenthetjük a következőket: “A világon élő minden emberben sok ember él.”

Vitathatatlanul mindannyiunkban rengeteg különböző ember él, néhány jobb, néhány rosszabb… Ezen Ének mindegyike, ezen emberek mindegyike a felsőbbségért küzd, exkluzív akar lenni, uralja az intellektuális agyat vagy az érzelmi és motoros központokat, amikor csak tudja, miközben egy másik elmozdítja…

A sok Én tanát Kelet-Tibetben az igazi Látók, a hiteles Megvilágosodottak tanították… Minden pszichológiai hibánk egy adott Énben testesül meg. Mivel több ezer, sőt millió hibánk van, nyilvánvalóan sok ember él bennünk.

Pszichológiai kérdésekben világosan bizonyítottuk, hogy a paranoid, egomániás és mítomániás alanyok az életükért sem hagynák abba a szeretett Én kultuszát. Kétségtelen, hogy az ilyen emberek halálosan gyűlölik a sok “Én” tanát.

Amikor az ember igazán meg akarja ismerni önmagát, önmagát kell megfigyelnie, és meg kell próbálnia megismerni a személyiségbe zárt különböző “Éneket”. Ha valamelyik olvasónk még nem érti ezt a sok “Én” tanát, az kizárólag az Ön-Megfigyelés terén való gyakorlat hiányának köszönhető.

Ahogy az ember gyakorolja a Belső Ön-Megfigyelést, magától fedez fel sok embert, sok “Ént”, amelyek a saját személyiségünkben élnek. Akik tagadják a sok Én tanát, akik egy Isteni Ént imádnak, kétségtelenül soha nem figyelték meg komolyan önmagukat. Ezúttal szókratészi stílusban szólva azt mondjuk, hogy ezek az emberek nemcsak tudatlanok, hanem azt sem tudják, hogy tudatlanok.

Bizonyos, hogy soha nem ismerhetnénk meg önmagunkat a komoly és mély önmegfigyelés nélkül. Amíg egy alany egységként tekinti magát, addig egyértelmű, hogy minden belső változás több mint lehetetlen lesz.