A Csodálatos Lépcső

Vágyakoznunk kell egy valódi változás után, ki kell lépnünk ebből a nyomasztó rutinból, ebből a pusztán mechanikus, idegesítő életből… Az első dolog, amit teljes világossággal fel kell fognunk, hogy mindannyian, legyen az polgár vagy proletár, jómódú vagy középosztálybeli, gazdag vagy nyomorult, valójában egy bizonyos Létezési Szinten vagyunk…

A részeg Létezési Szintje más, mint az absztinensé, a prostituálté pedig nagyon más, mint a szűzé. Ez, amit mondunk, cáfolhatatlan, megdönthetetlen… Amikor fejezetünk ehhez a részéhez érünk, semmit sem veszíthetünk azzal, ha elképzelünk egy létrát, amely lentről felfelé terjed, függőlegesen és nagyon sok fokkal…

Kétségtelen, hogy ezen a fokon vagyunk valahol; alattunk rosszabb emberek lesznek, mint mi; fölöttünk pedig jobb emberek lesznek, mint mi… Ezen a rendkívüli Függőlegesen, ezen a csodálatos létrán nyilvánvaló, hogy megtalálhatjuk a Létezés összes Szintjét… minden ember más, és ezt senki sem vitathatja…

Kétségtelen, hogy most nem csúnya vagy szép arcokról beszélünk, és nem is kor kérdése. Vannak fiatalok és idősek, öregek, akik már haldokolnak, és újszülött csecsemők… Az idő és az évek kérdése; az a születés, növekedés, fejlődés, házasságkötés, szaporodás, öregedés és halál kizárólag a Vízszintes sajátja…

A “Csodálatos Létrán”, a Függőlegesen az idő fogalma nem fér el. A létra fokain csak “Létezési Szinteket” találhatunk… Az emberek mechanikus reménye semmire sem jó; azt hiszik, hogy az idővel minden jobb lesz; így gondolták nagyapáink és dédapáink is; a tények éppen az ellenkezőjét bizonyították…

A “Létezési Szint” az, ami számít, és ez Függőleges; egy fokon vagyunk, de feljebb léphetünk egy másik fokra… A “Csodálatos Létra”, amelyről beszélünk, és amely a különböző “Létezési Szintekre” vonatkozik, bizonyosan semmi köze a lineáris időhöz… Egy magasabb “Létezési Szint” közvetlenül felettünk van pillanatról pillanatra…

Nincs a távoli horizontális jövőben, hanem itt és most; bennünk; a Függőlegesben… Nyilvánvaló, és bárki megértheti, hogy a két vonal - a Vízszintes és a Függőleges - pillanatról pillanatra találkozik Pszichológiai belsőnkben, és Keresztet alkot…

A személyiség az Élet vízszintes vonalán fejlődik és bontakozik ki. A lineáris idején belül születik és hal meg; mulandó; a halott személyiségének nincs holnapja; nem a Lény… A Lény Szintjei; maga a Lény nem az időé, semmi köze a Vízszintes Vonalhoz; bennünk található. Most, a Függőlegesben…

Nyilvánvalóan abszurd lenne a saját Lényünket önmagunkon kívül keresni… Nem árt az alábbi következtetést levonni: A címek, fokozatok, előléptetések stb. a külső fizikai világban semmilyen módon nem okoznának valódi magasztalást, a Lény újraértékelését, átlépést egy magasabb fokra a “Létezési Szinteken”…