A Lényeg

Ami minden újszülött gyermeket szépé és imádnivalóvá tesz, az a Lényegük; ez önmagában a valódi valóságuk… A Lényeg normális növekedése minden teremtményben bizonyosan nagyon csekély, kezdetleges…

Az emberi test a faj biológiai törvényei szerint növekszik és fejlődik, azonban ezek a lehetőségek önmagukban nagyon korlátozottak a Lényeg számára… Kétségtelen, hogy a Lényeg csak önmagától, segítség nélkül tud növekedni, méghozzá nagyon kis mértékben…

Őszintén és kertelés nélkül elmondjuk, hogy a Lényeg spontán és természetes növekedése csak az első három, négy és öt életévben lehetséges, azaz az élet első szakaszában… Az emberek azt gondolják, hogy a Lényeg növekedése és fejlődése mindig folyamatosan zajlik, az evolúció mechanikája szerint, azonban az Univerzális Gnoszticizmus világosan tanítja, hogy ez nem így van…

Ahhoz, hogy a Lényeg többet növekedjen, valami nagyon különlegesnek kell történnie, valami újat kell végrehajtani. Hangsúlyosan utalni szeretnék az önmagunkon való munkára. A Lényeg fejlődése csak tudatos munka és önkéntes szenvedés alapján lehetséges…

Meg kell érteni, hogy ezek a munkák nem a szakmával, bankokkal, asztalosmunkával, kőművességgel, vasúti pályák javításával vagy irodai ügyekkel kapcsolatosak… Ez a munka minden olyan személy számára szól, aki kifejlesztette a személyiséget; ez valami Pszichológiai…

Mindannyian tudjuk, hogy van bennünk valami, amit ÉN-nek, MAGAMNAK, ÖNMAGAMNAK neveznek… Sajnos a Lényeg be van zárva, el van zárva az ÉN közé, és ez sajnálatos. A Pszichológiai ÉN feloldása, nem kívánatos elemeinek szétzúzása sürgős, halaszthatatlan, elodázhatatlan… ilyen az önmagunkon való munka értelme. Soha nem szabadíthatnánk fel a Lényeget anélkül, hogy először szétzúznánk a Pszichológiai ÉNt…

A Lényegben van a Vallás, a BUDDHA, a Bölcsesség, a Mennyekben lévő Atyánk fájdalomrészecskéi és minden adat, amire szükségünk van a LÉNY BELSŐ ÖNVALÓSÍTÁSÁHOZ. Senki sem tudná megsemmisíteni a Pszichológiai ÉNt anélkül, hogy először eltávolítaná a bennünk lévő embertelen elemeket…

Porrá kell égetnünk korunk szörnyű kegyetlenségét: az irigységet, amely sajnálatos módon a cselekvés titkos rugójává vált; az elviselhetetlen kapzsiságot, amely annyira megkeserítette az életet: az undorító rosszindulatot; a rágalmazást, amely annyi tragédiát okoz; a részegséget; a mocskos bujaságot, amely annyira büdös; stb., stb., stb.

Ahogy mindezek az iszonyatok kozmikus porrá válnak, a Lényeg a felszabadulás mellett harmonikusan fog növekedni és fejlődni… Kétségtelen, hogy amikor a Pszichológiai ÉN meghalt, a Lényeg ragyog bennünk…

A szabad Lényeg bensőséges szépséget kölcsönöz nekünk; ebből a szépségből árad a tökéletes boldogság és a valódi Szeretet… A Lényeg a tökéletesség több érzékével és rendkívüli természetes erőkkel rendelkezik… Amikor “Meghalunk Önmagunkban”, amikor feloldjuk a Pszichológiai ÉNt, élvezzük a Lényeg értékes érzékeit és erőit…