Negatív Gondolatok

A mély és teljes figyelemmel való gondolkodás furcsa dolog ebben a hanyatló és dekadens korban. Az intellektuális központból különféle gondolatok származnak, nem egy állandó Énből, ahogy a tudatlan, de tanult emberek ostobán feltételezik, hanem a bennünk lévő különböző “Énekből”.

Amikor egy ember gondolkodik, szilárdan hiszi, hogy ő maga és saját akaratából gondolkodik. Nem akarja észrevenni a szegény értelmes emlős, hogy a sok gondolat, ami áthalad az értelmén, a bennünk lévő különböző “Énekből” származik.

Ez azt jelenti, hogy nem vagyunk valódi gondolkodó egyének; valójában még nincs egyéni elménk. Azonban a bennünk hordozott különböző “Ének” mindegyike használja az intellektuális központunkat, kihasználja, amikor csak teheti, hogy gondolkodjon. Abszurd lenne tehát azonosulni egy adott negatív és káros gondolattal, azt sajátunknak hinni.

Nyilvánvaló, hogy ez vagy az a negatív gondolat bármelyik “Énből” származik, amely egy adott pillanatban visszaélt az intellektuális központunkkal. Különféle negatív gondolatok léteznek: gyanakvás, bizalmatlanság, rosszindulat egy másik személy iránt, szenvedélyes féltékenység, vallási féltékenység, politikai féltékenység, barátságok miatti féltékenység vagy családi jellegű féltékenység, kapzsiság, vágy, bosszú, harag, büszkeség, irigység, gyűlölet, neheztelés, lopás, házasságtörés, lustaság, falánkság stb., stb., stb.

Valójában annyi pszichológiai hibánk van, hogy ha acélpalotánk és ezer nyelvünk lenne a beszédhez, akkor sem tudnánk azokat teljesen felsorolni. A fentiek következményeként vagy következtetéseként őrültség azonosulni a negatív gondolatokkal.

Mivel nem létezhet hatás ok nélkül, ünnepélyesen kijelentjük, hogy soha nem létezhet gondolat önmagában, spontán módon… A gondolkodó és a gondolat közötti kapcsolat nyilvánvaló; minden negatív gondolatnak más gondolkodója van.

Mindegyikünkben annyi negatív gondolkodó létezik, ahány ugyanolyan jellegű gondolat. Ha ezt a kérdést a “Gondolkodók és Gondolatok” pluralizált szemszögéből nézzük, akkor minden “Én”, amelyet a pszichénkben hordozunk, bizonyosan más gondolkodó.

Kétségtelen, hogy mindegyikünkben túl sok gondolkodó létezik; azonban ezek mindegyike, annak ellenére, hogy csak egy rész, egy adott pillanatban mindennek hiszi magát… A mítomániások, az egocentrikusak, a nárcisztikusok, a paranoidok soha nem fogadnák el a “Gondolkodók Pluralitása” tézisét, mert túlságosan szeretik magukat, “Tarzan apjának” vagy “a csibék anyjának” érzik magukat…

Hogyan fogadhatnák el az ilyen abnormális emberek azt az elképzelést, hogy nincs egyéni, zseniális, csodálatos elméjük?… Azonban ezek a “Mindentudók” a legjobbat gondolják magukról, és még Arisztipposz köntösét is felöltik, hogy bizonyítsák bölcsességüket és alázatosságukat…

A századok legendája azt meséli, hogy Arisztipposz, hogy bizonyítsa bölcsességét és alázatosságát, egy régi, foltokkal és lyukakkal teli köntöst öltött magára; jobb kezében a filozófia botját tartotta, és elindult Athén utcáin, és elindult Athén utcáin… Azt mondják, amikor Szókratész meglátta közeledni, nagy hangon felkiáltott: “Ó, Arisztipposz, a hiúságod átüt a ruhád lyukain!”.

Aki nem él mindig éber újdonság állapotában, éber érzékelésben, azt gondolva, hogy gondolkodik, könnyen azonosul bármilyen negatív gondolattal. Ennek eredményeként sajnálatos módon erősíti a “Negatív Én” baljós erejét, amely a szóban forgó gondolat szerzője.

Minél inkább azonosulunk egy negatív gondolattal, annál inkább rabszolgái leszünk a megfelelő “Énnek”, amely jellemzi azt. A Gnózissal, a Titkos Úttal, az önmagunkon való munkával kapcsolatban a mi különleges kísértéseink pontosan azokban az “Énekben” találhatók, amelyek gyűlölik a Gnózist, az ezoterikus munkát, mert nem tudják figyelmen kívül hagyni, hogy a pszichénkben való létezésüket halálosan fenyegeti a Gnózis és a munka.

Ezek a “Negatív” és civakodó “Ének” könnyen birtokba veszik az intellektuális központunkban tárolt bizonyos mentális sarkokat, és egymás után káros és ártalmas mentális áramlatokat generálnak. Ha elfogadjuk ezeket a gondolatokat, ezeket a “Negatív Éneket”, amelyek egy adott pillanatban irányítják az intellektuális központunkat, akkor képtelenek leszünk megszabadulni azok eredményeitől.

Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy minden “Negatív Én” “Önmagát Csalja” és “Csal”, következtetés: Hazudik. Valahányszor hirtelen erővesztést érzünk, amikor a törekvő kiábrándul a Gnózisból, az ezoterikus munkából, amikor elveszíti a lelkesedését és feladja a legjobbat, nyilvánvaló, hogy becsapta egy Negatív Én.

A “Házasságtörés Negatív Énje” tönkreteszi a nemes otthonokat és boldogtalanná teszi a gyermekeket. A “Féltékenység Negatív Énje” becsapja a szerető embereket, és elpusztítja boldogságukat. A “Misztikus Büszkeség Negatív Énje” becsapja az Út híveit, és azok, bölcsnek érezve magukat, gyűlölik Mesterüket vagy elárulják Őt…

A Negatív Én a személyes tapasztalatainkra, emlékeinkre, legjobb vágyainkra, őszinteségünkre hivatkozik, és mindezt szigorú válogatás útján valami hamis fényben mutat be, valami olyat, ami lenyűgöz, és jön a kudarc… Azonban, amikor az ember felfedezi az “Ént” cselekvés közben, amikor megtanulta, hogyan kell éber állapotban élni, az ilyen csalás lehetetlenné válik…